A Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatósága szerint befejeződött két sarkantyú részleges átvágása Sződliget térségében. A munkálat nem bontotta el teljesen a kőből épített műtárgyakat: a beavatkozás lényege, hogy a part felőli végét megnyitották, így a korábban elkülönített parti vízterek ismét kapcsolatba kerülnek a főmederrel.
Miért fontos ez most, Budapesten túl is?
A munkát egy európai uniós kutatási program részeként hajtották végre. A projekt célja annak kísérleti vizsgálata, hogy a hajózás érdekében több mint egy évszázada erősen szabályozott Dunán lehet-e térségeket visszaalakítani ökológiailag értékesebb állapotba úgy, hogy közben megmarad a meglévő folyószabályozás és a hajózóút biztonsága.
A sarkantyúk — a partból közel merőlegesen a folyóba nyúló, tömör kőépítmények — hagyományosan a meder keresztmetszetét leszűkítve koncentrálják a sodrást. Ez az eljárás a hajózást szolgálja: a gyorsabb áramlás kevésbé engedi feltöltődni a hajózóutat hordalékkal, így biztosítható a szükséges vízmélység. Ugyanakkor ez a rendszer többnyire egyenletes, monotonná tett parti zónát eredményez, amely nem kedvez a kavicspadoknak, mellékágaknak és a változatos sebességű áramlási zónáknak — mindez pedig fontos élőhelyek eltűnéséhez vezet.
Mit várnak a beavatkozástól Sződligetnél?
A Duna-Ipoly Nemzeti Park tájékoztatása szerint a most megnyitott nyílásokon keresztül a parti öblökbe újra bejuthat a folyó vize. Ennek révén keskeny, folyamatosan átöblített, de a főmedernél jóval nyugodtabb mellékáramlások jöhetnek létre — olyan zónák, amelyek sekélyebb és nyugodtabb vizeikkel jobb élőhelyet jelenthetnek például halivadékok és kétéltűek számára.
Fontos hangsúlyozni: Sződligetnél nem a sarkantyúk teljes lebontásáról van szó, hanem a part felőli végek megnyitásáról. Ez a megoldás egyszerre próbálja megőrizni a hajózási funkciót és növelni a parti biodiverzitást.
- Helyszín: Sződliget, a Duna mellszakasza.
- Beavatkozás: két sarkantyú part felőli végét átvágták.
- Cél: tesztelni, hogy visszaadható-e részben a folyó természetes mozgástere anélkül, hogy a hajózás kárát látná.
Közérthető összefoglaló: mit csinálnak a sarkantyúk, és mit hozhat a változtatás?
| Funkció | Sarkantyúk jelenlegi hatása | Várható előny a megnyitással |
|---|---|---|
| Hajózóút fenntartása | Koncentrált sodrás, kevesebb feltöltődés | Megmaradhat a főmederben |
| Parti ökológia | Monoton, kevés mellékág és sekély parti zóna | Változatosabb mederviszonyok, jobb élőhelyek |
| Hordalékmozgás | Lokális elrendeződés, kevesebb természetes feltöltődés | Fokozottabb átöblítés a parti zónákban |
A tájékoztatás szerint a kutatás egyik fontos kérdése, hogy milyen hosszú távú hatásai lesznek az ilyen részleges beavatkozásoknak, és hogyan lehet az eredményeket más dunai helyszíneken alkalmazni anélkül, hogy a hajózás biztonsága csökkenne. A projekt következő fázisairól és a konkrét monitoring-adatokról a nemzeti park és a részt vevő kutatók később adnak részletes tájékoztatást.
Mit érzékelhetnek a lakók és a hajózók?
A part menti településeken élők szemszögéből a megnyitott részek létrejötte a parti sétányok és a horgászhelyek közelében észrevehető vízmozgásbeli változást jelenthet: bizonyos öblökben több áramló víz, míg más, korábban elárasztott zsebekben tisztulás várható. A hajózási műveleteket a jelenlegi beavatkozás nem érintette az érdemi biztonság csökkenésével — hangsúlyozta a nemzeti park -, mert a főmeder és a szabályozási rendszer alapesetben megmaradt.
Budapest és agglomerációja számára ez a kísérlet fontos példa lehet arra, hogyan lehet összeegyeztetni a gazdasági funkciókat és a természetvédelmi célokat egy olyan folyón, amelynek szabályozása évszázadok óta meghatározza a tájképet.
A kutatás és a monitoring előrehaladtáról további részleteket a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a projektért felelős uniós szakmai csoport fog közölni.
