A GKI Gazdaságkutató Zrt. kedden közzétett elemzése rávilágít arra, hogy a nettó munkajövedelmek 2025-ben továbbra is erősen eltérnek településtípus és földrajzi elhelyezkedés szerint. Az elemzés alapján Budapesten az átlagos nettó havi munkajövedelem 666 000 Ft volt, miközben a legkisebb településeken, a községekben ez az érték 449 000 Ft.
Mit mutatnak a statisztikák?
A GKI a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) adataira támaszkodva dolgozta fel a 2025-ös évre vonatkozó nettó munkajövedelmeket. A KSH szerint 2025-ben a nettó havi átlagkereset 487 000 Ft volt, míg a NAV adataiból számított átlag 521 000 Ft.
A különbség részben abból adódik, hogy a KSH a teljesállású munkavállalók körét mintegy 3,8 millióra becsüli, míg a NAV szélesebb foglalkoztatotti bázison alapuló adatokat szolgáltatott, és a GKI számításaiban körülbelül 4,3 millió munkavállaló szerepelt.
Településtípusok szerinti bontás
A GKI összevetése szerint a településtípusok közötti átlagok 2025-ben:
| Településtípus | Átlag nettó havi munkajövedelem |
|---|---|
| Budapest | 666 000 Ft |
| Megyeszékhely / megyei jogú város | 550 000 Ft |
| Városok | 502 000 Ft |
| Nagyközségek / községek | 449 000 Ft |
Ez azt jelenti, hogy Budapesthoz képest a községekben élők átlagosan 48 százalékkal kevesebbet kerestek, míg a főváros a megyei jogú városokat is mintegy 21 százalékkal előzte meg.
Mi áll az eltérések mögött?
A GKI elemzői szerint az egyenlőtlenségek nagy részét nem önmagában a településtípus, hanem az elhelyezkedés magyarázza: az elemzés arra jutott, hogy a munkajövedelmek eltéréseinek több mint 80 százaléka földrajzi okokra vezethető vissza. Ez azt jelenti, hogy a régiók gazdasági szerkezete, a munkaerő-piaci kereslet és a magasabb hozzáadott értéket termelő ágazatok jelenléte döntő tényező.
Helyi tapasztalatok és következmények
Budapesti kerületekben és az agglomeráció egyes településein tapasztalható, hogy a külföldi tulajdonú szolgáltató cégek, a fejlett technológiai és pénzügyi szektor magasabb keresetet kínál, ezért a főváros továbbra is „bérmagnak” számít. Ugyanakkor vidéki városokban és községekben gyakori a foglalkoztatottság alacsonyabb hozzáadott értékű ágazatokra való korlátozódása, ami a bérek lefelé húzásához vezet.
- A magasabb budapesti átlagbérek vonzzák a fiatal munkavállalókat és a szakképzett munkaerőt.
- Vidéken a munkalehetőségek alacsonyabb bérszinttel párosulnak, ami hozzájárulhat a elvándorláshoz.
- Az adatok regionális fejlesztési és oktatási politikák újragondolását sürgethetik.
Mi következik ebből a budapestiek számára?
A számok világos üzenetet hordoznak: Budapest továbbra is bér- és munkaerőpiaci központ. Ez előnyökkel járhat a város gazdasága és bevételei számára, ugyanakkor a nagy különbségek társadalmi és infrastrukturális kihívásokat vetnek fel, például a közlekedés, lakhatás és közszolgáltatások terén.
A GKI eredményei nem kínálnak közvetlen receptet a kiegyenlítésre, de rámutatnak arra, hogy a földrajzi adottságok és a helyi gazdasági szerkezet átalakítása lehet kulcsfontosságú a különbségek mérséklésében. A statisztikák alapján várhatóan élénk szakmai és politikai vita indul majd arról, milyen ösztönzőkkel és programokkal lehetne erősíteni a vidéki munkaerőpiacot és növelni a községek jövedelmi szintjét.
Az elemzés szereplő adatai és a GKI megállapításai a KSH és a NAV hivatalos statisztikáin alapulnak; a kutatóintézet hangsúlyozza, hogy a számítások kiterjesztése és a módszertan részletei befolyásolják az átlagok értelmezését.
