A kormány új, hosszú távú vidékfejlesztési modellt indít Szent István Vidékfejlesztési Program néven, amelynek első, kísérleti szakaszába tíz, különböző adottságú vidéki mikrotérség került be. Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből Tiszaújváros és Gönc térsége szerepel a listán; a tervek szerint a program összesen 100 települést és mintegy 97 300 állandó lakost érint.
A helyi közösségek döntési joga és a lépések
A program lényegében azt vállalja, hogy a fejlesztési folyamatokat a helyi tudásra és közösségi véleményekre alapozza. A kormány szerint a folyamat a fejlesztési igények feltárásától a térségi stratégia kialakításán át a projektek szakmai előkészítéséig egymásra épülő lépésekből áll majd. A területeken fejlesztési testületeket hoznak létre, melyekben helyi szereplők és szakemberek dolgozzák ki a térségi stratégiát, és gyűjtik össze a fejlesztési javaslatokat; a munkát térségi koordinátorok segítik.
Fontos, hogy a helyi lakosság is beleszólhat a fejlesztések sorrendjébe: azok a 16. életévüket betöltött állandó lakosok, akik a program területén élnek, szakmailag előkészített, megvalósítható projektek között állíthatnak fel prioritási sorrendet. Ez a részvételi eleme különösen jelentős azokban a térségekben, ahol a helyi igények és a központi tervek korábban nem találkoztak.
Mire lehet támogatást kapni?
A kormány által meghatározott támogatási célok között szerepelnek többek között:
- közlekedési és mobilitási fejlesztések (helyi közlekedés, járhatóság javítása),
- utak és közvilágítás korszerűsítése,
- megújulóenergia- és vízmegtartási beruházások,
- egészségügyi és gyermekellátási fejlesztések,
- közösségi és turisztikai beruházások.
A programot nem úgy kell érteni, hogy kiváltaná a már működő eszközöket: a kormány hangsúlyozza, hogy a Szent István Program nem helyettesíti a Magyar Falu Programot, a LEADER együttműködéseket vagy más hazai és uniós fejlesztési forrásokat, hanem azokkal összehangolva működne.
Mit jelent ez a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településeknek?
Borsod megyében, ahol a társadalmi-gazdasági különbségek erősebben mutatkoznak meg a települések között, a program kísérleti jelenléte lehetőséget ad a helyi problémák fókuszált kezelésére. A térségi stratégiák és a fejlesztési testületek kialakítása rövid távon adminisztratív terheket róhat a résztvevő önkormányzatokra és civil szereplőkre, hosszabb távon viszont célzott beruházásokhoz vezethet, amelyek javíthatják az életminőséget és a közszolgáltatások hozzáférhetőségét.
Azok a családok, akik például gyermekellátási vagy egészségügyi szolgáltatások hiányát tapasztalják, közvetlen hasznot húzhatnak a prioritások közé kerülő beruházásokból. Ugyanakkor a közlekedési és közműfejlesztések—különösen a kisebb falvak bekötőútjainak és a közvilágítás korszerűsítésének—hatása a mindennapi mobilitást és a települések biztonságát befolyásolhatja.
Az első tíz mikrotérség
A kísérleti ütembe bevont tíz mikrotérség listáján több ismert üdülő- és gyógyhely, valamint mezőgazdasági és ipari karakterű térség is szerepel. A program kiválasztásnál figyelembe vette a települések fejlettségi és jövedelmi helyzetét, településszerkezetét, gazdasági karakterét, valamint természeti és fejlesztési adottságait.
| Mikrotérség | Megyei érintettség (példa) |
|---|---|
| Zalakaros | Zala |
| Harkány | Baranya |
| Bács | Bács-Kiskun |
| Pásztó | Komárom-Esztergom/ Nógrád |
| Medgyesegyháza | Békés |
| Igal | Somogy |
| Tiszaújváros | Borsod-Abaúj-Zemplén |
| Gyöngyös | Heves |
| Nyírbátor | Szabolcs-Szatmár-Bereg |
| Gönc | Borsod-Abaúj-Zemplén |
A tájékoztatás szerint a kísérleti szakasz tapasztalatait később értékelik, és az eredmények alapján a programot országosan kiterjeszthetik, illetve a 2028 utáni hazai és uniós vidékfejlesztési rendszer szakmai megalapozásához is hozzájárulhat.
Mit érdemes tudni, ha érintett a település?
- A 16. életévüket betöltött állandó lakosok később részt vehetnek a projektprioritások felállításában.
- Fejlesztési testületeket és térségi koordinátorokat neveznek ki a stratégiaalkotáshoz és a projektek előkészítéséhez.
- A program célja a meglévő hazai és uniós forrásokkal való összehangolás, nem azok kiváltása.
Az elkövetkező hónapokban a műszaki és társadalmi igényfelmérések, valamint a részvételi fórumok határozzák meg, hogy a térségekben mely beruházások kerülnek előrébb. A helyi szereplők bevonása ugyan esélyt ad az igazi problémák kezelésére, ám a gyakorlatban a megvalósítás üteme és a források eljutása a településekhez továbbra is kulcskérdés marad.
