Tóparti találkozó a helyi kötődés jegyében
A város életében fontos közösségi eseményként, immár tizenkettedik alkalommal gyűltek össze a távol élő ózdiak a tóparton. A rendezvényt az elmúlt évekhez hasonlóan az önkormányzat támogatásával szervezték meg; az összejövetel célja a személyes találkozás és a közös emlékezés volt azokkal, akik különböző irányokba költöztek az országhatárokon belül.
A szervezésben kulcsszerepet játszottak azok az elszármazottak, akik aktívan tartják a kapcsolatot egymással egy internetes platformon, és onnan egyeztetik a részleteket. A kezdeményezésről az egyik szervező, Kiss Zoltán elmondta, hogy a találkozó ötlete közte és Müller Dénes között született: mindketten úgy érezték, érdemes közös időtöltést teremteni azok számára, akik korábban Ózdon éltek, de később elköltöztek.
„A találkozó ötlete az kettőnk között, Müller Dénes és köztem született. Elmentünk 30-40 éve és gondoltuk, hogy jó lenne valamit csinálni, hogy a régi emberek, akik itt éltek és elszármaztak, jó lenne valami közös időtöltés számunkra.”
Emberarcú nosztalgia és hétköznapi örömök
A visszatérők között voltak olyanok, akik az ország távolabbi pontjairól, például Szegedről jöttek haza egy napra, hogy újra találkozzanak régi barátokkal és felidézzék a gyerekkor helyszíneit. Orosz György Szegedről érkezett, és történeteiben megjelent a város természeti környezete, a Hangony-patak, amelynek partszakaszait gyerekként fürdőhelyként használta. Az ilyen visszaemlékezések azt mutatják, hogy a helyi kötődés nem csupán intézményekhez kötődik, hanem a tájhoz és a közös mindennapokhoz.
A találkozó társas elemeihez hozzátartozott a zene és a közös főzés is: a bográcsban ezúttal székelykáposzta készült, megszakítva a korábbi hagyományt, miszerint babgulyás kerül az üstbe. A fotók és a mobiltelefonok is előkerültek: a résztvevők tudatosan örökítették meg a pillanatot, hogy a jövő évi találkozóra emlékeket vigyenek.
Közösségi szervezés és fenntarthatóság kérdései
A szervezők arról is beszéltek, hogy a csoport öregszik: a technikai háttér és a fizikai terhelés egyre nagyobb kihívást jelent a szervező generációnak. Ez a probléma azon túl, hogy logisztikai nehézségeket okoz, társadalmi kérdésként is megfogalmazódik: milyen formában és milyen eszközökkel lehet fenntartani az ilyen közösségi összejöveteleket, amikor a hagyományos szervezők visszavonulnak?
A találkozók évről évre történő támogatása jelzi, hogy az önkormányzat érzékeli jelentőségüket. A résztvevők hálájukat fejezték ki a városvezetés felé, miközben emlékeztettek arra is, hogy a találkozó értéke elsősorban a személyes kapcsolatokban és a közös emlékek ápolásában rejlik.
- Helyszín: tópart (korábban Arlói-tó, majd a város ajánlására Ózd).
- Részvétel: ország több pontjáról visszajáró elszármazottak.
- Étel: székelykáposzta a bográcsban, a korábbi babgulyás helyett.
| Esemény | Megjegyzés |
|---|---|
| Találkozók száma | tizenkettedik alkalom |
| Szervezők | Kiss Zoltán, Müller Dénes |
| Támogatás | önkormányzati támogatás |
A tóparton összegyűltek történetei rávilágítanak arra, hogy az elszármazás nem feltétlenül jelent megszakítást: sokan évente visszatérnek, hogy személyesen tartsák életben barátságokat, nosztalgiázzanak és továbbadják a helyi történeteket fiatalabb generációknak. Az ilyen találkozók fontos társadalmi funkciót töltenek be: erősítik a helyi identitást és ápolják azt a közösségi hálót, amely sokak számára érzelmi támaszt jelent, még akkor is, ha az életük nagy részét máshol élik.
A szervezők és a résztvevők reményét kifejező megjegyzések szerint a találkozó célja, hogy folytatódjon még sokáig, és hogy újabb generációk is átélhessék a közösségi együttlét nyújtotta egyszerű örömöket.
