Szeptember elején, az AI Summit Budapest 2026 rendezvényén több előadás és egy kerekasztal-beszélgetés is az emberi élettartam hosszabbításának lehetőségeit vizsgálta a mesterséges intelligencia szerepén keresztül. A konferencia egyik központi felvetése az volt: mi történik, ha az MI nemcsak az öregedés következményeit kezeli, hanem magát az öregedési folyamatot képes lesz lassítani?
Az öregedés: hardver és szoftver
Az "AI x Biológia = Homo longaevus" című előadásban Kóka János, a Doktor24 elnöke, korábbi miniszter azt hangsúlyozta, hogy az öregedést sokáig elkerülhetetlennek tekintettük. Az előadó szerint ma egyre inkább törekszünk arra, hogy ne csak az időskori betegségeket kezeljük, hanem magával az öregedéssel is foglalkozzunk. Ennek egyik ígéretét a mesterséges intelligencia nyújthatja.
"A genomot úgy kell elképzelni, mint a test hardverét, az epigenomot pedig mint a szoftvert. Ehhez a rendszerhez érkezett most egy új fejlesztőeszköz: a mesterséges intelligencia."
Az előadás szerint az eddigi történeti trendek is megmutatják, hogy a születéskor várható élettartam jelentősen nőtt az elmúlt két évszázadban: körülbelül két és félszeresére. Ugyanakkor a növekedés nem csak genetikai adottságokon alapul; az életmód, a környezeti feltételek és az egészségügyi ellátás minősége is meghatározó szerepet játszik.
Milyen bizonyítékok hangzottak el a konferencián?
Az előadások hivatkoztak nagymintás vizsgálatokra, amelyek szerint az életmódbeli tényezők sok esetben erősebb hatással vannak a várható élettartamra, mint a genetikai állomány. Egy amerikai mintán végzett kutatás, illetve egy mintegy 700 ezer veteránt vizsgáló tanulmány is szerepelt az érvelésben. Ez utóbbi szerint azoknál, akik mind a vizsgált életmódbeli ajánlásokat betartották, jelentős volt a különbség a várható élettartamban: a férfiaknál dokumentáltan 24 év előny mutatkozott.
- A genetika szerepe fontos, de nem kizárólagos.
- Az életmód és az egészségügyi ellátás módosítható tényezők, amelyekkel a leghatékonyabban lehet beavatkozni.
- Az MI új eszközként léphet be az epigenetikai és élettani adatok feldolgozásába.
Következmények és nyitott kérdések
A konferencián felvetett gondolatok több gyakorlati és etikai kérdést is előtérbe helyeznek. Ha az MI valóban képes lesz az öregedés biológiai mechanizmusainak részleges lassítására, az alapvetően megváltoztathatja a prevenció és a gyógyítás prioritásait: a hangsúly eltolódhat a krónikus betegségek kezelése felől az öregedés mechanizmusainak célzott befolyásolására.
Ugyanakkor a technológiai lehetőségek társadalmi hatásai sem elhanyagolhatók: az ellátáshoz való hozzáférés, a finanszírozás, a szabályozás és az érintett kutatások finanszírozása mind olyan területek, amelyekről döntenie kell a közpolitika alakítóinak és a tudományos közösségnek. A konferencián elhangzottak szerint az MI elsősorban elemző és felfedező eszközként válhat fontossá: nagy mennyiségű biológiai és klinikai adat feldolgozásával segítheti új terápiás célpontok feltárását.
Bár a kutatások előrehaladnak, a résztvevők visszatérő figyelmeztetése az volt, hogy a teljes bizonyosságig és a biztonságos alkalmazásig még hosszú út vezet. Egyértelmű remény ugyanakkor megfogalmazódott: az MI nemcsak eszköz lehet a betegségek kezelésében, hanem a hosszabb, jobb egészségi állapotban eltöltött éveket eredményező stratégiák kialakításában is kulcsszerepet játszhat.
