A Politikai Bizottság 2025. május 4‑én kiadott, 68‑NQ/TW számú határozata új fejezetet nyit a vietnami magángazdaság szerepéről: a dokumentum a magánszektort a nemzetgazdaság egyik központi hajtóerejeként ismeri el, és külön hangsúlyt fektet a tudomány, a technológia, az innováció és a digitális átalakulás ösztönzésére.
Mire vállalkozik a határozat?
A határozat nem pusztán szóban erősíti meg a magánvállalkozások fontosságát, hanem számszerű célokat és elvárásokat fogalmaz meg a következő évekre. A jelenlegi helyzetet leírva a dokumentum rögzíti, hogy a magánszektorban jelenleg mintegy 940 000 vállalkozás és több mint 5 millió üzleti háztartás működik, és ezek a szereplők a GDP körülbelül 50%-át adják. Emellett a teljes állami költségvetési bevétel több mint 30%-a és a foglalkoztatottak közel 82%-a kötődik ehhez a szektorszegmenshez.
A dokumentum 2030‑ra ambiciózus célokat tűzött ki:
- 2 millió működő vállalkozás a gazdaságban;
- országosan legalább 20 nagyvállalat részvétele a globális értékláncokban;
- a magánszektor részesedésének növelése a GDP‑ben, a költségvetési bevételekben és a foglalkoztatásban;
- évi átlagos növekedési ütemként 10–12% elérése a szektor számára.
Problémák és elvárások
A határozat felismeri, hogy bár a magánszektor jelentősen megerősödött az elmúlt közel négy évtizedes reform után, továbbra is komoly korlátok akadályozzák a további felzárkózást. A többség kis‑ és mikrovállalkozás, és ezeknek gyakran hiányoznak a pénzügyi források, menedzsment‑ és technológiai kapacitások, valamint az innovációs képességek ahhoz, hogy magas hozzáadott értékű ágazatokba integrálódjanak.
A határozat ezért nemcsak a vállalkozások számának növelését célozza, hanem a túlélésükre, növekedésükre és termelékenységükre vonatkozó minőségi mutatók javítását is. Külön feladatként jelenik meg a hasznosuló innovációk, a digitális átállás támogatása és a globális értékláncokba való beépülés elősegítése.
"a magánszektor az innováció és a digitális átalakulás úttörő ereje"
Következmények és eszközök
A határozat sikeres végrehajtása több területen igényel beavatkozást: pénzügyi termékek és tőkeellátás bővítése, a vállalkozói környezet adminisztratív terheinek csökkentése, az oktatás és szakemberképzés célzott fejlesztése, valamint az állami‑magán együttműködések erősítése a kutatás‑fejlesztés és a technológiahasználat terén.
Az anyag egyértelműen hosszabb távú struktúraváltást céloz: nem elég a mennyiségi növekedés, a hangsúly a minőségre, a versenyképességre és a hazai szereplők nemzetközi beágyazódására helyeződik át.
| Mutató | Jelenlegi (dokumentum alapján) | 2030‑as cél |
|---|---|---|
| Vállalkozások száma | ~940 000 | 2 000 000 |
| GDP‑hozzájárulás | ~50% | 55–58% |
| Állami költségvetési bevétel | >30% | 35–40% |
| Foglalkoztatás aránya | ~82% | 84–85% |
A határozatnak politikai és gyakorlati következményei lehetnek: ha a célok teljesülnek, a magánszektor tovább növelheti gazdaságban betöltött szerepét és hozzájárulását a foglalkoztatáshoz, ugyanakkor a végrehajtás sikere nagymértékben függ a kormányzati eszközök összehangolásától és a vállalkozások valós képességeinek fejlesztésétől.
Összefoglalva: a 68‑NQ/TW határozat ambiciózus keretet ad a magánszektor felértékelődéséhez. A következő években az lesz mérvadó, hogy a kitűzött számok és célok hogyan válnak kézzelfogható intézkedésekké — különösen a finanszírozás, a képzés és az innováció terén.
