Az Antarktisz 2021 és 2023 közötti jégtömeg-változásának váratlan lassulását egy trópusi óceáni melegedéshez kötik a Nature 2026. augusztus 27-i számában megjelent tanulmány szerzői. A kutatás szerint a Csendes-óceán nyugati részén, a warm pool néven ismert térségben tartósan magas felszíni hőmérséklet erős konvekciót indított el, amely bolygóméretű légköri hullámokat (Rossby-hullámokat) gerjesztve a Déli-óceán fölött nagy nyomáskülönbségeket hozott létre. Ennek következményeként az Indiai-óceán felől nedvességáramlás, úgynevezett légköri folyók jutottak be Kelet-Antarktiszra, ami szokatlanul erős havazást eredményezett és növelte a jégtakaró tömegét.
Magyar részvétel és a kutatás módszerei
A tanulmány társszerzője Topál Dániel, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. A szerzők — köztük Qinghua Ding a Kaliforniai Egyetemről — megfigyelési adatokat és modellezési kísérleteket egyaránt felhasználtak, hogy feltérképezzék a trópusi melegedés és az antarktiszi csapadék közötti kauzális kapcsolatot.
A vizsgálat eredményei rávilágítanak arra, hogy a globális jégtömeg-változások nem kizárólag helyi tényezőkön múlnak: távoli óceáni anomáliák atmoszférikus távkapcsolásokon keresztül jelentős hatást gyakorolhatnak a Déli-sarkvidék csapadékmintázatára.
Mit írtak le a szerzők?
- A warm pool területén 2021–2023 között szokatlanul tartós felszíni felmelegedés zajlott.
- A melegedés erős konvekciót váltott ki, ami bolygóléptékű Rossby-hullámokat indított.
- Ezek a hullámok a Déli-óceán felett váltakozó magas és alacsony nyomású képződményeket hoztak létre, amelyek légköri folyókon keresztül nedvességet szállítottak Kelet-Antarktiszra.
- A megnövekedett nedvesség és a helyi domborzati viszonyok együtt fokozott havazást eredményeztek, ami átmenetileg növelte a jégtakaró tömegét és lassította a kontinens jégvesztésének ütemét.
„A trópusi Csendes-óceán térsége által kiváltott légköri láncreakciók közvetetten befolyásolták Kelet-Antarktisz hóesését és ezáltal a kontinens jégtömegének rövid távú változását.”
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a megfigyelt masszanyereség átmeneti volt, és nem vonja kétségbe az általános globális felmelegedés hatását a hosszú távú tengerszint-emelkedésre és a poláris jégveszteségre.
Következmények és bizonytalanságok
Az eredmény több szempontból fontos. Először is rávilágít arra, hogy az éghajlati rendszerben felerősödő távkapcsolatok rövid távon jelentősen át tudják rendezni a csapadékeloszlást és a tömegforgalmat a jégtakarókon. Másodszor, a kutatás azt jelzi, hogy a poláris jégváltozások előrejelzéséhez a trópusi óceánok hosszú távú hőmérsékleti trendjeit és ritka, de tartós anomáliáit is figyelembe kell venni.
Ugyanakkor a szerzők által alkalmazott modellek és megfigyelések korlátai miatt a pontos időbeli és térbeli hatások mértéke továbbra is bizonytalan. A tanulmány nem állítja, hogy a trópusi melegedés minden esetben hasonló hatást váltana ki; az esemény egy sor véletlenszerű és feltételes tényező együttállásának eredménye volt.
| Időszak | Hozzákapcsolt jelenség | Következmény |
|---|---|---|
| 2021–2023 | Tartós felmelegedés a warm pool térségében | Fokozott konvekció, Rossby-hullámok, légköri folyók → erős havazás Kelet-Antarktiszon |
Az eredmény új szempontokat adhat a globális klímamodellek finomhangolásához, különösen a sarkvidéki csapadék és tömegváltozások rövid távú előrejelzéséhez. Emellett erősíti a magyar kutatók részvételét nemzetközi, vezető folyóiratokban megjelenő nagyobb klímatanulmányokban, és példát mutat a hazai földtudományi közösség nemzetközi együttműködésére.
