Új adatok a pécsi zsidó közösség múltjáról és jelenéről
Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR‑ZSE) 2025‑ös szociológiai kutatása részletesen elemezte a pécsi zsidó hitközség társadalomtörténetét és jelenkori helyzetét. A tanulmányt Bass László, Háberman Zoltán és Zolnay János jegyzi, a kutatást pedig az OR‑ZSE felekezeti szociális munkás alapszakos hallgatói végezték el – közölte a hitközség elnökével együttműködve készült anyagról megjelent összefoglaló.
A munka pilot jellegű közösségkutatás volt; a cél az volt, hogy a helyi közösség társadalmi összetételét, tagjainak szociális és egészségi helyzetét, zsidó identitását, közösségi részvételét, valamint a holokauszthoz és családi emlékezethez kapcsolódó attitűdöket feltárják. Emellett azt is vizsgálták, milyen intézményekre és szolgáltatásokra lenne szükség a közösség fenntartásához és megerősítéséhez.
- Módszertan: kérdőíves adatfelvétel, narratív élettörténeti interjúk, résztvevő megfigyelés.
- Résztvevők: OR‑ZSE felekezeti szociális munkás alapszakos hallgatói és kutatói csapata.
- Helyszínek: sábáti istentisztelet, mártírmegemlékezés és temetői esemény Pécsett, illetve a hitközség nyilvántartása.
A történeti trauma és a jelen kapcsolata
A tanulmány hangsúlyozza, hogy a mai pécsi közösség demográfiai és intézményi jellemzői nem pusztán a későbbi elvándorlás vagy asszimiláció következményei. A szerzők rávilágítanak arra, hogy a városban 1920 körül több mint 4 000 fős, a helyi gazdaságban és kultúrában jelentős szerepet játszó zsidó társadalmat 1944‑ben szinte teljesen megsemmisítették. Ebből a történeti törésből fakad ma a közösség kicsinysége és szerkezeti sajátosságai.
A tanulmány szerint a pécsi zsidóság jelenleg "töredékközösség": migráció által felaprózott, nagyvárosi, változó tagságú halmaz. A hitközségi nyilvántartásban szereplő tagság 78 fő, míg Goldmann Tamás, a pécsi hitközség elnöke 2025‑ben a tágabb pécsi zsidó népességet mintegy 300 főre becsülte. Ugyanakkor a nagyünnepeken mintegy 100 ember jelenik meg – ez a részvétel és a nyilvántartott létszám közötti különbséget is mutatja.
| Időszak / mutató | Megjegyzés |
|---|---|
| ~1920 | >4 000 fő (a város korábbi jelentős zsidó társadalma) |
| 2025 (nyilvántartás) | 78 fő (hitközségi nyilvántartás) |
| 2025 (becslés) | ~300 fő (tágabb pécsi zsidó népesség, Goldmann Tamás) |
| Nagyünnepi részvétel | ~100 fő |
„A munka nem reprezentatív közvélemény‑kutatás, hanem pilot jellegű közösségkutatás volt” — írják a szerzők.
Következtetések és helyi következmények
A kutatás fontos azonosságtényezőket és intézményi hiányokat azonosít: a korfa, a családszerkezet, az identitás és a helyi intézményi működés összefüggései arra mutatnak, hogy a pécsi zsidó közösség megerősítése nem egyetlen program kérdése. A szerzők szerint az eredmények alapján érdemes lenne hasonló módszertant kiterjeszteni más vidéki hitközségekre is, hogy összehasonlítható képet kapjanak a vidéki zsidó közösségek helyzetéről és szükségleteiről.
A kutatás helyi jelentősége több szinten érzékelhető: egyrészt történeti szempontból hozzájárul a városi emlékezet árnyaltabb megértéséhez, másrészt gyakorlati oldalról segíthet célzott szociális és közösségi szolgáltatások tervezésében. A tanulmány azt is példázza, hogy a diákok által végzett pilotprojektek hogyan adhatnak konkrét alapot civil kezdeményezések és hitközségi tervek számára.
A teljes tanulmány a Sárospataki Füzetek 29. évfolyamának 2025‑ös, 3. számában jelent meg (89–122. oldal), aki részletesebben szeretné megismerni az eredményeket, elérhető az online közleményben. A helyi közösség és a kutatók további terve, hogy a módszertan más vidéki hitközségekre is adaptálják, ezzel bővítve a hazai zsidó közösségek összképét.
