A James Webb űrteleszkóp archív anyagának elemzése egy olyan, a korai világegyetemből származó, rendkívül fényes vörös forrást tárt fel, amely méretében a Naprendszerünkhöz hasonlítható, energiakibocsátásában és viselkedésében azonban inkább fekete lyukakra jellemző dinamikát mutat — írják a források. A jelölése MoM-BH*-1.
Mit mutatnak a mérések?
Az objektum kialakulása az ősrobbanás utáni mintegy 660 millió évre tehető, vagyis a világegyetem fiatal korszakából származik. Első pillantásra egyetlen hatalmas, izzó csillagnak tűnik, ám sugárzása és fényessége messze meghaladja bármely ismert csillag teljesítményét: a rendelkezésre álló adatok alapján az energiafelszabadulás nagyságrendje egyes értelmezések szerint akár 100 milliárdszor is nagyobb lehet a korábban ismert csillagokéhoz képest.
A magyarázat: gázfelhőbe rejtett fekete lyuk
Az egyik felvetett magyarázat szerint a látott vakító vörös fényt nem hagyományos magfúzió táplálja, hanem egy ultrasűrű gázfelhőbe burkolt fekete lyuk. Ebben a képben az erős gravitációs mező és a környező gáz kölcsönhatása alakítja át a kibocsátott sugárzást úgy, hogy a külső megfigyelő számára az objektum egyetlen, izzó gömbként jelenik meg.
Ez az elképzelés, ha megerősítik, új kategóriát jelölhet meg a kozmikus objektumok között: a „feketelyuk-csillag” fogalmát, amely a korai galaxisközponti fekete lyukak korai növekedésének hiányzó láncszemét nyújthatja.
Lehetséges következmények a kozmológiára
Az új modell több fontos kérdést érint:
- Szupermasszív fekete lyukak kialakulása: Ha a MoM-BH*-1-szerű objektumok gyakoriak voltak, segíthetnek megmagyarázni, hogyan nőttek meg gyorsan a galaxisok magjában található óriási fekete lyukak.
- Korai galaxisok fényességi anomáliái: A James Webb több, kisméretű vörös foltot is talált; ezek egy részének értelmezése egyszerűbb lehet, ha ilyen típusú objektumok is hozzájárultak a korai univerzum fényéhez.
- Hatás a csillag- és bolygórendszer-képződésre: A forró, intenzív sugárzást kibocsátó objektumok a környező gázfelhők fejlődését is befolyásolhatták, így közvetve hatásuk lehetett későbbi bolygórendszerek kialakulására is.
Fontos azonban a megkülönböztetés: a jelenlegi értelmezések szimulációkon és archív megfigyeléseken alapulnak, és többféle alternatív magyarázat is elképzelhető. A jelenség pontos természete még nem tekinthető véglegesnek.
„MoM-BH*-1”
Milyen további vizsgálatok szükségesek?
A jelenlegi javaslatok és szimulációk kiegészítése további megfigyeléseket igényel, különösen spektrális adatok gyűjtését és nagyobb felbontású képeket a környező gáztér szerkezetének feltérképezéséhez. Csak így lehet eldönteni, hogy a megfigyelt fény valóban gázba burkolt fekete lyukból származik-e, vagy más, eddig ismeretlen mechanizmus áll mögötte.
Az ilyen korai időkből származó, rendkívüli objektumok felfedezése rávilágít arra is, hogy az űrtávcsövek archivált adatai milyen rejtett kincseket rejthetnek: időnként a már meglévő felvételek újraelemzése hoz váratlan, forradalmi eredményeket.
Összegzés: A James Webb adatain alapuló MoM-BH*-1 felfedezése egy olyan lehetséges osztályt jelez, amelyben fekete lyukak és sűrű gázköpenyek kölcsönhatása együttesen hoz létre rendkívüli fényforrásokat. Ha a koncepció megerősítést nyer, jelentősen módosíthatja a korai univerzumról és a galaxismagok kialakulásáról alkotott képünket.
