A Perseidák meteorraj idén is megadta magát: a jelenség szerda éjjel és csütörtök hajnal között éri el a maximumát, és a kedvező holdfázis miatt különösen jó megfigyelési feltételekre számíthatnak az érdeklődők. A meteorok fénycsíkjai a Swift–Tuttle-üstökös törmelékanyagának légkörben való elégésekor keletkeznek.
Miért lesz idén látványos a jelenség?
A meteorraj maximuma idén egyszerre van újholddal, így a holdfény nem takarja el a gyengébb meteorokat. Ebből adódóan a fényszennyezésre kevésbé érzékeny helyeken, tiszta égbolton óránként akár 70–80 hullócsillag is megfigyelhető — írja a forrás. A radiáns, vagyis a raj látszólagos kiindulópontja a Perseus csillagkép irányából tűnik fel, innen kapta nevét is a Perseidák csoportja.
A Swift–Tuttle-üstökös háttere
A meteorokat előidéző égitest, a Swift–Tuttle-üstökös a csillagászok szerint jelentős méretű; a forrás szerint a mag átmérője körülbelül 26 kilométer. Az üstökös pályája 133 évente kerüli meg a Napot, ezért a meteorrajban nem csupán friss, hanem több száz éves törmelékek is szerepelnek — ez is hozzájárul a jelenség sokszínűségéhez és időbeli kiterjedéséhez.
A meteorraj aktivitása idén július közepétől augusztus 23-ig tart, de a legjobb látványt a szerda éjszakai és csütörtök hajnali órák ígérik az újhold miatt.
Hogyan érdemes megfigyelni?
A Svábhegyi Csillagvizsgáló előrejelzése szerint már 21 óra körül is érdemes kimenni az égre tekinteni, mert ekkorra a radiáns több mint 20 fokkal a horizont fölé emelkedik, és a hullócsillagok megjelenése jól láthatóvá válik. Az egyszerű, mégis hatékony megfigyelési tanácsok:
- Keressünk fényszennyezéstől mentes, nyílt területet.
- Érdemes legalább 20 percre kint maradni, hogy a szemünk hozzászokjon a sötéthez.
- Ne használjunk távcsövet vagy erős fényű eszközöket: a meteorok a szemmel, széles látómezővel figyelhetők a legjobban.
Azok számára, akik hazai fotós vagy amatőrcsillagász felvételeket terveznek, a kora esti időpont és a sötét háttér kifejezetten kedvez a széles látószögű expozícióknak.
Történelmi és tudományos összefüggések
A meteorraj az emberiség feljegyzéseiben közel kétezer évre visszanyúlóan megjelenik: az első ismert megfigyelésekről kínai csillagászok számoltak be időszámítás után körülbelül 36 körül. Ez azt jelzi, hogy a Perseidák viszonylag rendszeres és ismert égi jelenség, amelyet generációk figyeltek meg és dokumentáltak.
| Adat | Érték |
|---|---|
| Aktivitási időszak | július közepe – augusztus 23. |
| Maximum | szerda éjjel – csütörtök hajnal |
| Várható óránkénti meteor | akár 70–80 (tiszta, sötét égbolt esetén) |
| Swift–Tuttle mag átmérője | kb. 26 km |
A Swift–Tuttle pályájának hosszú periódusa miatt a Földet érő törmelékanyag rétegzett: egyes darabok akár több száz évvel ezelőtti anyagból származnak. Ez tudományos szempontból is értékes, mert a meteorok összetétele és pályája információt ad az üstökös múltbéli aktivitásáról és a Naprendszer poranyagának viselkedéséről.
Az égitestek ciklikus találkozásai és az ebből eredő meteorrajok emlékeztetnek rá, hogy a mindennapi égbolt változatos, dinamikus folyamatok eredménye. Az idei Perseidák kedvező feltételei jó alkalmat kínálnak amatőröknek és szakembereknek egyaránt, hogy megfigyelésekkel és felvételekkel gazdagítsák a hazai és nemzetközi adatbázisokat.
Fotó- és megfigyelési anyagokat korábbi hazai felvételek is dokumentálnak: a forrás említ egy tavalyi felvételt Piliscsév fölött, amely jól illusztrálja, milyen látványt nyújthat egy tiszta éjszaka a Perseidák maximuma idején.
