A hazai mezőgazdaság jelentős része rövid távú túlélési stratégiára kényszerül az idei extrém szárazság miatt: több gazdaság már most csökkenti az inputanyag-kijuttatást, visszafogja az öntözést, vagy egyenesen elhalasztja a vetéseket. A folyamat 2027-re is kihatással lehet, mert a talajból hiányzó víz és az idén elszenvedett bevételkiesés a következő szezon tervezését is alapjaiban befolyásolja.
Mit mutatnak a talaj- és csapadékadatok?
A HungaroMet szeptember 10-i mérései alapján az ország nagyobb részén a talajnedvesség a növények számára hasznosítható vízkészlet 10–25 százalékán mozog. A felső egyméteres talajrétegben a telítettség pótlásához mintegy 150–200 milliméter víz hiányzik, miközben az elmúlt 90 nap csapadékhiánya a sokéves átlaghoz képest 110–180 milliméter volt. Ezek az értékek arra utalnak, hogy sok táblán már nem egyszerűen hozammal, hanem vetéssel kapcsolatban kell dönteni.
Gazdálkodói reakciók és kockázatok
A mezőgazdasági szereplők többféle költségcsökkentő lépést választanak. A MAGOSZ főtitkára, Cseh Tibor szerint a pénzügyi nyomás egyszerre érinti a nagyüzemeket és a kisebb családi gazdaságokat, ezért a gyakorlat a következő elemeket tartalmazza:
- saját termésből nyert vetőmag használata,
- műtrágya-kijuttatás mérséklése,
- öntözés visszafogása, illetve leállítása a magas energiaárak és alacsony felvásárlási árak miatt,
- az ugaroltatott területek arányának növelése,
- repce vetésének elmaradása egyes térségekben.
Az intézkedések rövid távon racionális reakciók a működési kockázatok csökkentésére, ugyanakkor hosszabb távon érdemi következményekkel járnak: a vetések elhalasztása csökkenti a következő évi terméshozamot, növeli a parlagon maradó területek arányát és gyengíti az ország élelmiszer-önellátását.
„Sok helyen a repcét sem vetették már el, az új szezonban csendesek lesznek a táblák, ha nem történik markáns fordulat a talajnedvesség-szintekben.”
Következmények a termelésre és a piacra
A mostani gyakorlatok több csatornán keresztül terjedíthetik a hatást az ellátási láncokra és a fogyasztói árakra. A csökkenő vetésterület és az alacsonyabb inputfelhasználás kevesebb árut eredményezhet, ami a felvásárlási árak emelkedését idézheti elő, különösen, ha egyszerre csökken több növénykultúra hozama. A gyümölcságazatban is már felvetődtek súlyos aggályok: a gyümölcsösök termése és minősége érzékenyen reagál a vízhiányra, ami a feldolgozóipart és az exportot is befolyásolhatja.
Az aszály hatása nem csupán agronómiai kérdés. A bevételkiesés növeli a finanszírozási igényt, kevesebb forrás jut beruházásokra és talajvédelmi intézkedésekre, ami hosszabb távon ronthatja a föld termőképességét. Aki idén kevesebbet keres, nagyobb valószínűséggel halaszt beruházásokat, lízingdíjakat fizet nehezebben, és nehezebben tartja fenn a gépparkot, ami a következő évet is gyengítheti.
Mire érdemes figyelni a következő hónapokban?
- A talajnedvesség alakulása és a téli csapadék mennyisége: ez határozza meg a tavaszi vetések feltételeit;
- az inputárak és az energiaárak alakulása: ezek befolyásolják, érdemes-e öntözni vagy sem;
- országos és uniós támogatások, rendkívüli segítségnyújtás: milyen mentőintézkedések állnak rendelkezésre a bevételkiesés mérséklésére.
Az egyes gazdaságok döntései ma a rövidtávú túlélésről szólnak, de ha sokan teszik ugyanazt, a következmények aggregáltan már makrogazdasági problémává válhatnak: élelmiszerár-infláció, csökkenő exportbevételek és romló vidéki foglalkoztatás. A kérdés nemcsak agrárkérdés: a fenntartható vízgazdálkodás és a klímaadaptáció hosszú távú gazdaságpolitikai prioritásokat igényel, mert a mostani kényszerű lépések évekre meghatározhatják az ágazat versenyképességét.
