Az idei aratásban óriási különbségek mutatkoznak: míg egyes térségekben hektáronként közel 8 tonnás őszi búzatermést is elértek, máshol mindössze 2 tonna körüli eredmények születtek. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) összesítése és a bajai gazdálkodó tapasztalatai együtt rajzolják meg a képét annak, hogyan hat az ismétlődő aszály a termésterületekre.
Hogyan néz ki a szélsőséges szórás a gyakorlatban?
Csordás József, aki több mint 30 éve gazdálkodik Baja határában, jelenleg mintegy 140 hektáron termel búzát, repcét, kukoricát és napraforgót. Gazdaságában az idei őszi búzatermés hektáronkénti átlagai 1 és 7,5 tonna között mozogtak: a legrosszabb, homoktalajú területen közel 1 tonna lett az eredmény, míg a lenti, jobb vízviszonyú részeken a csúcs 7,5 tonna volt.
Ez a szélsőségesség nem egyedi anomália: az Agroforum által idézett MAGOSZ-adatok szerint az országos átlagok között is nagy különbségek vannak. Egyes országrészekben az őszi búza termése alig 2 t/ha, máshol megközelíti vagy eléri a 8 t/ha határt. Bács‑Kiskun megyében jellemzően 5–6 t/ha körüli átlagokat mértek, míg a Homokhátságon sok helyen csak 2,5–3 t/ha volt az eredmény.
Milyen tényezők alakítják az eltéréseket?
A forró és csapadékszegény időjárás mellett a termés különbségét meghatározza a tájolás, a talajtípus és az alkalmazott technológia. A homoktalajok gyorsabban veszítenek vizet, így ott a szárazság hatása jóval érzékenyebb. Ugyanakkor egy-egy jókor érkező eső, illetve a vízmegtartó technológiák és jobb talajművelési gyakorlatok jelentősen javíthatnak az eredményen: a bajai gazdaság leggazdagabb parcellái például kedvezőbb vízellátottságú, mélyebb talajokon feküdtek, és ott született az idei csúcs.
- Talajtípus: homoktalajon a legalacsonyabb, a mélyebb, vízvisszatartó talajokon a legmagasabb hozamok.
- Csapadék eloszlása: a szezon közbeni esők üteme döntő, egy-egy kritikus periódusban hiányzó csapadék visszafordíthatatlan veszteséget okoz.
- Gyakorlati technológiák: vetésforgó, talajjavítás és öntözési lehetőségek befolyásolják a differenciát.
Az aszály hatása túlmutat a betakarításon: a forró, száraz nyár a következő őszi munkákat is veszélyezteti, mert a talaj vízkészlete gyorsan fogy, és a tavaszi alacsony tömegű növények kevesebb visszamaradt szerves anyagot hagynak a földben.
Következmények és teendők
A jelenlegi hozamszóródásnak több gazdasági következménye van: a termésbiztonság csökkenése növeli a bevételi kockázatot, nehezebbé válik a hitel- és beruházástervezés, és nagyobb lesz a jövedelmi bizonytalanság a gazdálkodóknál. A térségi különbségek emellett a piaci kínálatot is hullámossá tehetik, ami árvolatilitást eredményezhet.
Konkrét lépésként a mezőgazdasági döntéshozóknak és a gazdáknak egyaránt érdemes figyelniük az alábbiakra:
- földtani és vízgazdálkodási beruházások, amelyek csökkentik a talaj vízvesztését;
- helyhez kötött, talajspecifikus termesztéstechnológiák alkalmazása;
- rugalmas pénzügyi mechanizmusok és biztosítási megoldások fejlesztése a terméskockázatok enyhítésére.
Az idei szezon ismét rámutatott: a növénytermesztés egyre kiszámíthatatlanabbá válik. A bajai példa jól szemlélteti, hogy ugyanazon gazdaságon belül is lehetnek extrém különbségek, és hogy a túléléshez nem elég egyetlen eszköz vagy jó év – komplex, talajra és klímára szabott stratégiára van szükség.
