Az óceánok algáival borított területeinek helyreállítása és intenzív telepítése önmagában nem képes ellensúlyozni az éghajlatváltozás hatásait, sőt bizonyos körülmények között hozzájárulhat a légkörbe jutó szén-dioxid mennyiségének növekedéséhez — áll az AFP összefoglalója egy friss tanulmányról.
Mi derül ki a kutatásból?
A tanulmány szerzői rámutatnak, hogy a tengeri algák, hasonlóan a szárazföldi erdőkhöz, éves szinten több milliárd tonna szenet kötnek meg fotoszintézis révén. Ugyanakkor az óceánok melegedése és más emberi hatások miatt az algamezők visszaszorulása csökkenti ezt a képességet, és akár CO2-kibocsátást is eredményezhet.
Fontos megállapítás, hogy az algák helyreállításából származó előnyök nagyságrendekkel elmaradnak az éghajlatváltozás okozta veszteségektől: a szerzők szerint a veszteségek mértéke nagyjából 1 000–10 000-szer nagyobb lehet, mint az algatelepítéssel nyerhető haszon.
| Összefüggés | Jelentés |
|---|---|
| Veszteség / helyreállítás aránya | 1 000–10 000 |
Hol hibázhat a megközelítés?
A tanulmány szerint a problémák forrásai között szerepelnek a következők:
- a már meglévő algamezők pusztulása, amely csökkenti a szénmegkötési kapacitást;
- a felmelegedés miatti ökoszisztéma-átalakulások, amelyek visszafordíthatatlan hatásokat okozhatnak;
- a telepítések és termesztés életciklusához kapcsolódó kibocsátások, amelyek egyes esetekben meghaladhatják a hasznot.
A szerzők ezért arra figyelmeztetnek, hogy a hangsúlyt nem kizárólag az algatelepítések bővítésére kell helyezni, hanem elsősorban a meglévő algamezők megőrzésére és az emberi nyomás csökkentésére.
"Elsőbbséget kell biztosítani a meglévő algákkal borított erdők eltűnésének megakadályozásának, nem csupán a kiterjesztésüknek" — fogalmaz a tanulmány egyik szerzője, Karen Filbee-Dexter.
Mit javasolnak a kutatók?
Az elemzés több gyakorlati intézkedést is ajánl, amelyek a klímavédelmi célok reálisabb elérését szolgálhatják, többek között:
- az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése;
- a parti vizek és a tengerparti élőhelyek védelme a szennyezés és élőhelyrombolás ellen;
- a túlhalászás korlátozása és a tengeri ökoszisztémákra nehezedő egyéb terhelések mérséklése.
Így a kutatók szerint a legnagyobb nyereség nem az új telepítésekből, hanem a meglévő rendszerek állapotának javításából és védelméből származik.
Következmények és gyakorlati jelentőség
Az eredmények fontos üzenettel szolgálnak a környezetpolitika és a természetalapú megoldásokat kereső programok számára. Az algatelepítések népszerűsége annak is köszönhető, hogy látszólag gyors és látható módját kínálják a szénmegkötés növelésének. A tanulmány azonban óvatosságra int: a befektetések és politikaeszközök hatékonyságát kritikus szemmel kell vizsgálni, és előtérbe kell helyezni a megelőzést, az élőhelyek védelmét és az általános kibocsátáscsökkentést.
Magyarország tengerparttal nem rendelkezik, mégis a tengeri ökoszisztémák állapota és az óceánok szerepe a klímában nemzetközi politika és kutatás szempontjából is releváns. A döntéshozóknak — nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt — a tanulmány fényében érdemes mérlegelniük, hogy mely természetalapú megoldásokra érdemes forrást allokálni, és hol hoznak nagyobb hasznot az éghajlatvédelem és a biodiverzitás szempontjából.
Végső következtetésként a kutatás arra emlékeztet: a természet megőrzése és a kibocsátások csökkentése kéz a kézben kell, hogy járjon — az egyik intézkedés önmagában ritkán képes ellensúlyozni a másik elmulasztását.
