„Nagyon erős kézi irányítás zajlik az oktatáspolitika terén a miniszterelnöki hivatalból” — ezt mondta Radó Péter oktatáskutató a Népszavának adott interjúban, amikor a Tisza-kormány eddigi oktatáspolitikai lépéseit és hiányosságait értékelte. A szakember összefoglalója szerint a döntéshozatal központosítása, a minisztérium működésének elhúzódása és az átláthatóság hiánya érdemi bizonytalanságot eredményez az ágazatban.
Hiányzó működés és költségvetési sor
Radó kritikaként emelte ki, hogy a tárca eddig gyakorlatilag nem kezdett el működni: nincs elkülönített költségvetési sor a minisztérium számára, ami szerinte megakadályozza az új munkatársak felvételét és a háttérintézmények kialakítását. Meglepőnek nevezte, hogy szeptember közepére sem történt meg a gyors költségvetési módosítás, amely lehetővé tenné a működés elindítását.
A kutató szerint a költségvetési késlekedés gyakorlati következményei világosak: a minisztérium személyzeti cseréi és az új háttérintézmények szervezése nem válhatott valóra, így a tárca szervezeti megújulása elakadt.
Stratégiai hallgatás és a rendszer szerkezete
Radó rámutatott, hogy az elmúlt hónapokban a minisztérium tevékenységét stratégiai hallgatás jellemezte. Ennek következtében szerinte bizonytalanság alakult ki az iskolarendszer szereplői körében, akik nem tudják, mire számítsanak a következő időszakban: nincs világos ütemterv, üzenet vagy kommunikált stratégia.
Kritikájában kitért arra is, hogy bár formálisan megszűnt a Klebelsberg Központ középirányító szerepe és a tankerületek a minisztérium alá kerültek, a rendszer működése szerkezetileg nem változott. Radó értékelése szerint az oktatásirányítás folytonossága lényegében a NER centralizált, bürokratikus modelljének továbbvitelét jelenti.
„Arra például nem számítottam, hogy még szeptember közepére sem jut el odáig a kormányzat, hogy csináljon egy olyan gyors költségvetési módosítást, amelyben elkülönít egy sort a minisztériumok költségvetése számára.”
A szakember hangsúlyozta: önmagában a központosított, bürokratikus rendszer működtetése nem feltétlenül probléma lenne, ha a döntéshozók kommunikálták volna a célokat, a felmerülő problémákat és a stratégiát — ennek hiánya azonban komoly bizalmi deficithez vezet.
- Központi kontroll: erős befolyás a miniszterelnöki hivatal részéről.
- Működési késlekedés: nincs elkülönített költségvetési sor, emiatt nem lehet új személyzetet felvenni.
- Kommunikáció hiánya: stratégiai iránymutatás és ütemterv elmaradása.
| Probléma | Következmény |
|---|---|
| Költségvetési sor hiánya | Felvételek és háttérintézmények elakadásához vezet |
| Stratégiai hallgatás | Bizonytalanság az iskolai szereplők körében |
| Központosítás | Rendszerszerkezet fenntartása, de kommunikációs deficit |
Radó értékelésében visszatérő elem, hogy a kormányzat nem világos a célokkal kapcsolatban: nem közölték, miért történnek bizonyos lépések, melyek a legsürgetőbb problémák és mikorra várható új, átfogó stratégia. A kutató korábbi interjúira utalva megjegyezte, hogy hosszabb távon csak akkor várható érdemi előrelépés, ha a változtatások mögött világos szakmai és kommunikációs terv áll.
A jelenlegi helyzet következményei nem csupán adminisztratív nehézségekre korlátozódnak: a bizonytalanság és a stratégia hiánya a pedagógusok, iskolavezetők és szülők döntéseire is hatással lehet, amely hosszabb távon az oktatás minőségét is befolyásolhatja. Radó Péter értékelése szerint ezért elengedhetetlen lenne a világosabb tájékoztatás és a működési feltételek gyors rendezése.
Az oktatáspolitika mostani helyzete így egyszerre szervezeti és kommunikációs kihívás: amíg ezekre nem érkezik választ, a szereplők bizonytalansága fennmarad, és a rendszerszintű átalakítások hatékonysága megkérdőjeleződhet.
