A vietnami Ninh Binh városi női szövetsége az elmúlt években célzott programokkal próbálta növelni a lakosság – különösen a nők – tudatosságát a városi környezet rendjének és higiéniájának fenntartása terén. A vietnami hírportál, vietnam.vn beszámolója szerint a szervezet munkája részben a Központi Női Unió "Családépítés 5 nemmel és 3 tisztasággal" kampányához, részben a Városi Pártbizottság 2011-es határozatához kapcsolódik.
Miért fontos ez helyi szinten?
A beszámoló rámutat: a városban élő nők – mintegy 22 000 tag – kulcsfontosságú erőt képviselnek a civilizált városi életmód kialakításában. Ugyanakkor a szövetség munkája során számos akadályra bukkant: egyes lakosok, köztük nők is, úgy vélik, hogy a rendezett városi környezet kialakítása kizárólag a kormány feladata, ezért alacsony a lakossági részvétel a helyi kezdeményezésekben. Hiányzik továbbá a szabályokkal kapcsolatos önismeret és a környezeti higiénia fenntartására irányuló tudatosság.
Mire fordították az energiát?
A Ninh Binh Városi Női Unió a tudatformálásra és a közösségi aktivitás növelésére helyezte a hangsúlyt. A vietnami forrás szerint az elmúlt öt évben a szövetség több kommunikációs és közösségi eszközt alkalmazott annak érdekében, hogy a nők gondolkodásában és cselekedeteiben tartós változást érjen el.
- 462 sajtómegjelenés és tudósítás
- 281 tematikus előadás, klubfoglalkozás, fiókgyűlés, valamint kulturális és művészeti rendezvény
- 21 075 női részvétel ezeken a programokon
| Mutató | Érték |
|---|---|
| Városi nők száma (tagok) | 22 000 |
| Sajtómegjelenések (5 év) | 462 |
| Rendezvények száma | 281 |
| Részvevők száma | 21 075 |
| Települések/kerületek bevonása | 14 |
A vietnami beszámoló szerint az eredmények hatására a nők környezeti tudatossága jelentősen javult, és a kezdeményezések kiterjedtek a város minden, 14 településére/kerületére.
Következmények és gyakorlati lehetőségek
A Ninh Binh-i példa több szempontból is tanulságos. Egyrészt mutatja, hogy a helyi közösségek – különösen a női szervezetek – mozgósítása képes növelni a közterületek rendjéhez kapcsolódó társadalmi felelősségvállalást. Másrészt rávilágít arra is, hogy a puszta szabályalkotás nem elegendő: szükség van folyamatos kommunikációra, oktatásra és közösségi programokra, amelyek beépítik a helyiek napi gyakorlatába a környezettudatos magatartást.
Gyakorlatias lépések, amelyeket más települések is alkalmazhatnak a tapasztalatok alapján:
- helyi női és civil szervezetek bevonása a szemléletformáló programok tervezésébe és lebonyolításába;
- rendszeres, helyi médiamegjelenésekkel és közösségi eseményekkel történő információs kampányok;
- közös önkéntes akciók és kulturális rendezvények, amelyek a környezeti tisztaságot a helyi identitás részévé teszik;
- a szabályok és előírások érthetőbb kommunikálása, hogy a lakosság ne csak kötelezettségként, hanem közösségi célként fogja fel a részvételt.
Bár a vietnami forrás nem részletezi a konkrét költségvetési forrásokat vagy jogi intézkedéseket, a Ninh Binh-i gyakorlat egyértelműen azt mutatja: a helyi közösségek aktivizálása, különösen a nők szerepvállalásának ösztönzése, mérhető hatást érhet el a városi környezet minőségének javításában.
Az eredmények tartóssága ugyanakkor a folyamatos tevékenységek fenntartásától, a programok frissítésétől és az érintettek hosszú távú bevonásától függ. A Ninh Binh-i tapasztalatok Magyarországon is hasznos adaptációs mintát kínálhatnak a helyi környezethigiénia és közösségi felelősség kialakításához.
