A magyar villamosenergia-rendszer fizikailag jól kapcsolódik az európai hálózathoz, mégis rendszeresen előfordul, hogy Magyarországon jóval drágább lesz az áram, mint a nyugat-európai piacokon. Egy energiapiaci elemzés szerint a magyarázat nem a hazai vezetékek hiányában keresendő: a gondot a szomszédos országok, elsősorban Ausztria és Szlovákia belső hálózati hiányosságai okozzák.
Mitől keletkeznek itthon az árkiszorító csúcsok?
A probléma lényege, hogy a nyugati, jelenleg olcsóbb áram fizikai módon nem jut el Magyarországra kellő mennyiségben, mert a szomszédos rendszerirányítók biztonsági okokból korlátozzák az átvihető áram mennyiségét. A helyzetért felelős nagyfeszültségű hálózatok üzemeltetői: Magyarországon a Mavir, Szlovákiában a SEPS, Ausztriában pedig az APG. Ők számolják ki, és szükség esetén korlátozzák is, hogy mekkora áramterhelés mehet át a vezetékeken.
Ennek a korlátozásnak az az eredménye, hogy amikor Nyugat-Európában alacsonyabb árak alakulnak ki – például bőséges megújuló termelés vagy mérsékelt kereslet esetén –, az olcsó energia nem tud teljes mértékben átáramolni Magyarországra. Ennek következtében itthon kialakulhatnak kevésbé indokolt, magas árcsúcsok, amelyek a fogyasztók és a gazdaság egészének költségeit növelik.
Gazdasági hatás — mekkora a tét?
A szakértői elemzés szerint a jelenség évente több tízmilliárd, adott esetben több százmilliárd forintos pluszterhet jelenthet a nemzetgazdaság számára. Ez a többletterhelés nem egyetlen szereplő rovására íródik: míg egyes hazai piaci szereplők az árkülönbözetből profitálhatnak, a társadalom egésze és az energiaintenzív iparágak veszteséget szenvednek el.
- Fogyasztói oldal: magasabb árak a háztartások és a kisvállalkozások rezsiköltségeiben.
- Ipar: versenyképességi hátrány az energiaintenzív cégek számára.
- Költségvetés: indirekt makrogazdasági hatások – például csökkenő befektetések vagy lassabb növekedés – révén fiskális következmények.
Miért nem oldja meg a magyar fél?
Érdekes ellentmondás, hogy a magyar határkeresztező kapacitások fizikailag jelentősek: a hazai nagyfeszültségű vezetékek átviteli kapacitása meghaladja a hazai bruttó beépített kapacitások 50 százalékát, ami jóval több, mint az uniós célként megjelölt 15 százalék. Tehát nem a határokon átívelő kapcsolatok hiánya a probléma.
A forrás szerint az energiapolitikai és szabályozói fellépés hiánya az európai fórumokon – azaz a magyar energiadiplomácia és a szabályozó hatóság részéről tapasztalható passzivitás – hozzájárul a fennálló helyzethez. A csendnek még egy oka van: az árkülönbözet bizonyos hazai szereplőknek jelentős profitlehetőséget biztosít, így érdekérvényesítési motívumok is befolyásolhatják a politikai és szabályozói reakciók gyorsaságát.
| Jellemző | Adat a forrás alapján |
|---|---|
| Hazai határkeresztező átviteli kapacitás | >50% a bruttó beépített kapacitáshoz képest |
| Uniós célérték | 15% |
| Gazdasági hatás | Több tízmilliárd — több százmilliárd Ft évente |
Az egyenlet egyik lehetséges megoldása a szomszédos belső hálózatok fejlesztése és a határokon átnyúló együttműködés erősítése. A másik oldalról pedig aktívabb diplomáciai és szabályozói fellépés szükséges az európai energiapiaci fórumokon, hogy a korlátozások mértéke és alkalmazása igazságosabban tükrözze a közös piac érdekeit.
Összefoglalva: Magyarország fizikailag kapcsolódik Nyugat-Európához, de a valós ellátás- és árhatékonyságot meghatározó tényezők nemzetközi hálózati problémák és szabályozói-szereplői érdekek miatt nem érvényesülnek. Az eredmény: magasabb árak, és évről évre jelentős, a GDP-t érzékenyen érintő anyagi veszteség.
