A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán (PTE MIK) egyetemi tanári kinevezést adtak át olyan szakembernek, akinek munkája a regeneratív és fenntartható építészetre és az energiahatékony épített környezetre összpontosít. A lépés azt jelzi, hogy e szakterület az oktatás és a kutatás középpontjába kerülhet, és növelheti a fenntartható építészeti megoldások beépülését a hazai gyakorlatba.
Miért fontos a kinevezés?
A döntés szakmai és jelképes jelentőséggel bír: a regeneratív építészet nem csupán az energiafelhasználás csökkentésére törekszik, hanem az épített környezet és a természeti rendszerek kölcsönhatásait is figyelembe véve igyekszik javítani a környezet állapotát és az emberek életminőségét. A PTE MIK által meghonosított egyetemi tanári cím e megközelítést intézményesíti, és megerősíti annak szerepét a felsőoktatásban és a szakmai képzésben.
Háttér és szakmai pálya
A kinevezett kutató és oktató közel három évtizede foglalkozik a fenntartható építészet és az energiahatékony épített környezet kérdéseivel. Szakmai pályafutása kezdetben épületszerkezeti és homlokzati kutatásokra épült, majd fokozatosan helyeződött át az energiahatékonyságra és a fenntarthatóságra, végül a regeneratív építészet és várostervezés felé.
| Év / Időszak | Fókusz |
|---|---|
| 1998 | Fenntartható építészet és energiahatékonyság kutatása kezdete |
| 2000–2020 | Homlokzati és szerkezeti kutatások, oktatás |
| 2026 | Első hazai egyetemi tanári kinevezés a regeneratív és fenntartható építészet területén |
Kitekintés: mi a regeneratív építészet?
A regeneratív megközelítés arra törekszik, hogy az épületek és városi rendszerek ne csak kevesebb terhet jelentsenek a környezet számára, hanem aktívan hozzájáruljanak annak helyreállításához és megújulásához. Ez magában foglalja a helyalapú tervezést, a természeti rendszerekkel való együttműködést és a változásokhoz való alkalmazkodást. A cél nem pusztán a fenntarthatóság fenntartása, hanem a környezeti és társadalmi feltételek javítása.
- Energiahatékonyság és megújuló energiaforrások integrálása.
- Élő rendszerek támogatása — zöldfelületek és vízgazdálkodás, amelyek elősegítik a biodiverzitást.
- Helyi alkalmazkodás és mérhetőség: a tervezés helyi adottságokhoz igazodik, és eredményei nyomon követhetők.
A pusztán technikai megoldások helyett a regeneratív építészet társadalom-ökológiai rendszerekként kezeli az épületeket és városokat. Ez újfajta szemléletet követel meg a tervezőktől, a megrendelőktől és az oktatás szereplőitől egyaránt.
Következmények az oktatásra és a gyakorlatra
Az egyetemi tanári cím intézményi elismerésként erősítheti a fenntartható építészeti képzés súlyát, és több eszközt adhat a következő mérnök- és építészgenerációk kezébe. Az oktatásba beépülő kutatás- és projektalapú tantervek elősegíthetik, hogy a jövő szakemberei a lokális klímahatásokra, hőhullámokra és városi alkalmazkodásra is hatékony válaszokat fejlesszenek ki.
A kinevezés ugyanakkor jelzés is a szakmának és a döntéshozóknak: a fenntartható és regeneratív szemléletet érdemes hosszabb távon beépíteni a tervezési, ügyintézési és finanszírozási gyakorlatba, így összhangba hozva az épített környezet fejlődését a klímaváltozás elleni alkalmazkodással.
Az új egyetemi tanári poszt nem azonnali csodákat hoz, de alapot teremthet a mérhető, helyi igényekre szabott megoldások oktatásához és terjesztéséhez. A következő években a szakmai közösség és az egyetem szerepe meghatározó lehet abban, hogy a regeneratív építészet hogyan válik a hazai építési gyakorlat részévé.
