Háttér és a vita előzményei
A szolnoki Belvárosi Szentháromság templom toronysisakja több mint másfél évszázadon át meghatározta a város látképét: a szerkezet felső, díszes elemét 1835-ben kapta meg, amely aranyozásához 34 körmöci aranyat használtak. A toronysisak történeti és lokális jelentőségét a helyi római katolikus egyházközség is hangsúlyozza.
Az építmény állapota azonban leromlott, így a szakemberek 2024. április 20-án két daru segítségével eltávolították a helyéről. A leszerelés után a toronysisak a templom udvarán, egy fából készült támaszra került, ahol az elmúlt több mint két évben a szolnokiak és a városba érkező látogatók is megtekinthették.
"2024. április 20-án emelték le két daru segítségével"
Önkormányzati állásfoglalás és az egyházközség lépései
A fordulópontot az jelentette, hogy az önkormányzat 2025. március 19-én kelt levelében — az egyházközség közlése szerint — arról tájékoztatta a plébániát, hogy nem kíván pénzt fordítani a toronysisak felújítására és elhelyezésére. Ezt az egyházközség tudomásul vette, és ennek nyomán jelentkezett egy olyan vevő, aki vállalta volna a toronysisak további sorsának finanszírozását.
Az Egyháztanács ezután jóváhagyta az adásvételi szerződés előkészítését. A megvalósítás technikai és költségvetési tervét Vidra Tamás tervező-mérnök készítette el, és az egyházközség három lehetséges városi elhelyezési pontot jelölt meg, amelyeken később a szerkezet közszemlére tehető.
A vita: polgármester és képviselő eltérő beszámolói
A toronysisak sorsa körüli döntéshozatalról nyilvánosságra hozott információk kapcsán nyílt vita alakult ki Györfi Mihály polgármester és Mohi Márk önkormányzati képviselő között. Mindketten megszólaltak az ügyben, ám a részletekről és a saját szerepükről eltérő módon számoltak be.
A polgármesteri hivatal álláspontjának részletei az egyházközség által közzétett levélből derülnek ki, amely szerint az önkormányzat korábban nem vállalt anyagi hozzájárulást. A képviselő viszont más hangsúlyokat emelt, és a döntéshozatal átláthatóságát, illetve a közösségi érdeket kérdőjelezte meg.
Következmények és nyitott kérdések
A történet több kérdést vet fel Szolnok számára:
- Milyen városi kulturális vagy turisztikai hasznosítási terv illeszthető be a jelenlegi helyszín- és forráskeretek közé?
- Van-e reális jogi vagy pénzügyi lehetőség az önkormányzati támogatás újbóli megfontolására?
- Hogyan biztosítható, hogy a toronysisak műszakilag és konzerválási szempontból hosszú távon megőrzött, ugyanakkor a lakosság számára is hozzáférhető legyen?
A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint az egyházközség lehetséges vevővel és előkészített dokumentumokkal dolgozik, de az adásvétel részleteiről, illetve a várható helyszínről és időzítésről nincs egységes, végleges álláspont. Az ügyben szereplő felek eltérő narratívái miatt a helyiek számára egyre hangsúlyosabbá válik az átlátható tájékoztatás igénye.
| Év / Dátum | Esemény |
|---|---|
| 1835 | A toronysisak mai díszes felső része elkészül; aranyozáshoz 34 körmöci arany alkalmazása |
| 2024. április 20. | A toronysisak leszerelése két daruval; elhelyezés a templom udvarán |
| 2025. március 19. | Az önkormányzat levele, miszerint nem tervez pénzügyi hozzájárulást |
| 2024–2026 | Egyeztetések, Vidra Tamás költségvetés-terve, három lehetséges elhelyezési pont kijelölése |
Az ügy további alakulását a helyi közösség, a műemlékvédelmi szempontok és az önkormányzati döntések egyaránt befolyásolják. A toronysisak státusza nem csupán egy tárgy megőrzését jelenti: a városi identitás és a közösségi emlékezet része is, ezért a kérdés rendezése szélesebb társadalmi érdeket érint Szolnokon.
Az érintett felek eltérő állításai miatt várhatóan további egyeztetések következnek, amelyek során fontos lesz a költségek, a jogi keretek és a közvélemény figyelembevétele. A toronysisak végső sorsa e tényezők együttes mérlegelésén múlik.
