Harmincévesen, hatszoros válogatottként jelentette be visszavonulását a profi labdarúgástól Vida Máté. A játékos a döntés hátteréről, pályafutása töréspontjairól és a sérülések hatásáról az interjúban részletesen beszélt.
A döntés okai: sérülések és motivációhiány
Vida elmondása szerint a visszavonulás évekkel előkészített folyamat volt: bár az előző idényt az NB II-es Karcag együttesénél töltötte, és ott jó élményei voltak, a nyári felkészülés elején végül nem találta meg újra a korábbi lendületet. Egy héten át edzett még a csapattal, de a motiváció hiánya világossá tette számára, hogy a profi futballt be kell fejeznie. Hangsúlyozta, hogy maradhatott volna Karcagon, ugyanakkor más ajánlat nem érkezett hozzá.
„A nehéz”
Egyetlen szóval így válaszolt arra a kérdésre, hogyan jellemzi döntését. Kiemelte, hogy régóta érlelődött benne a visszavonulás gondolata, és bár akadtak szép pillanatai és barátokra talált, már nem érezte azt a „bizsergést”, ami korábban a pályára léptette.
Sérülések, amelyek kettétörték a pályát
Vida pályafutását súlyos sérülések nehezítették: előbb az egyik, majd nem sokkal később a másik lábában is elszakadt a keresztszalag. A játékos szerint ezek a traumák döntően meghatározták karrierjének alakulását, mert akkor szakadt meg legjobb formájában, amikor a DAC-ban jól szerepelt és új lehetőségek – köztük külföldi érdeklődés – is felmerültek. A példaként említett prágai Slavia iránti figyelem is arra utal, hogy a sérülések megakadályozták a továbblépést.
Az orvosi felépülés sikeres volt abban az értelemben, hogy ma már nincs akut problémája a lábának, de Vida őszintén bevallotta: „most nincs semmi baja a lábamnak, de nyilván nem a régi”. Emellett mononukleózissal is meg kellett küzdenie a pályafutása során, ami szintén nehezítette a folyamatos visszatérést és a teljesítőképesség fenntartását.
Karrierösszegzés és hiányérzet
Bár büszke a családja és támogatói segítségével elért eredményekre, a játékosban maradt hiányérzet. A sérülések miatt úgy érzi, sokkal több is lehetett volna pályafutásában. Az NB II-es idény, a karcagi évekkel együtt, részben lezárásként szolgált, de nem hozta meg azt a folytatást, amelyre korábban számított.
- Életkor: 30 év
- Válogatottság: 6 mérkőzés
- Utolsó klub (profiként): Karcag, NB II
- Fő sérülések: kétoldali keresztszalag-szakadás; mononukleózis
A helyzetet súlyosbította, hogy a sérülések időzítése nem volt szerencsés: az első keresztszalag-szakadás akkor következett be, amikor a játékos szerint a legjobb formájában volt a DAC színeiben, és ez után a második hasonló trauma véglegesen megakasztotta a továbblépés esélyét.
| Év | Esemény |
|---|---|
| (nem részletezett) | Első keresztszalag-szakadás, DAC időszak |
| (nem részletezett) | Második keresztszalag-szakadás, másik lábon |
| (nem részletezett) | Mononukleózis |
Mi marad utána?
Vida a riportalany szerint a futball révén szerzett barátokra és kapcsolatokra is kitért: a sport nemcsak pályafutást, hanem emberi kötődéseket is adott számára. A profi karrier lezárul, de a játék során tapasztalt élmények és kapcsolatok tovább élnek. A játékos döntése emellett rávilágít arra is, milyen törékeny tud lenni egy futballista pályafutása: egy-két súlyos sérülés, illetve egy betegség komolyan módosíthatja a lehetőségeket.
Ahogy Vida fogalmazott, a visszavonulás nem könnyű volt, de hosszú érés eredménye: a hiányzó ajánlatok, a motiváció elvesztése és a kétoldali keresztszalag-szakadás együtt vezettek a döntéshez. Pályafutása emlékezetes momentumai és a válogatottság öröme megmaradnak, ugyanakkor a befejezésben ott a „mi lett volna, ha…” kérdése is.
