Az Amerikai Rák Szövetség és az Emory Egyetem kutatói olyan véralapú változásokat azonosítottak, amelyek a hosszú távú légszennyezésnek való kitettség következtében alakultak ki, és a vizsgálat szerint már évekkel a diagnózis előtt jelezni tudták a későbbi tüdőrák kialakulásának kockázatát. A tanulmányt a Nature Communications tette közzé.
Mi szerepel a mintákban?
A kutatás során 1 357 nem rákos személy vérmintáit vizsgálták, és olyan metabolitbeli eltolódásokat találtak, amelyek a szervezet anyagcseréjének fenntartásáért felelős utakra hatnak. A szerzők szerint ezek az eltérések gyulladásos válaszokkal, oxidatív stresszel, valamint a méregtelenítési és energia-anyagcsere folyamatok megváltozásával állnak összefüggésben — mindezek ismert módon növelik a tüdőrák kialakulásának esélyét.
- Mintaszám: 1 357 vérminta
- Fő megfigyelt változások: gyulladás, oxidatív stressz, megváltozott méregtelenítés és energia-anyagcsere
- Fő következtetés: a vérben megjelenő elváltozások évekkel korábban jelzik a megnövekedett kockázatot
Kik érintettek különösen?
A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy a légszennyezés természeténél fogva gyakran olyan embereket érint súlyosan, akik soha nem dohányoztak. Ezzel összefüggésben megjegyzik: a jelenlegi szűrési ajánlások főként az 50–80 év közötti, jelentős dohányzási kórelőzménnyel rendelkezőknél javasolják a rendszeres tüdőszűrést, így a környezeti kockázatokból eredő esetek nagy része kimarad a célcsoportból.
"Bár a dohányzás a tüdőrák egyik fő kockázati tényezője, a tüdőrákok több mint felét olyan embereknél diagnosztizálják, akik soha nem dohányoztak, vagy akik valaha dohányoztak, de nem jogosultak tüdőrák szűrésre."
A fenti idézetet Ying Wang, az Amerikai Rák Szövetség járványtanért felelős vezető tudományos munkatársa és a tanulmány egyik vezető szerzője adta a kutatásról szóló közleményben.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A szerzők szerint a véralapú jelzők alkalmazása kiegészíthetné a jelenlegi szűrési stratégiákat: nemcsak a dohányzáshoz kötődő kockázatokat lehetne jobban azonosítani, hanem a környezeti ártalmak hatására kialakuló eseteket is. Donghai Liang, az Emory Egyetem környezeti egészségügyi tanszékének docense és a tanulmány másik vezető szerzője rámutatott, hogy a környezeti kockázati tényezők, így a légszennyezés tüdőrákhoz való hozzájárulása még sok ismeretlen elemet tartalmaz, ezért fontos a további vizsgálat és az ajánlások felülvizsgálata.
Ugyanakkor a kutatás nem kínál azonnali diagnosztikai eszközt: a megfigyelések inkább azt mutatják, hogy a metabolitok elemzése potenciálisan alkalmas lehet kockázatbecslésre. A szerzők hangsúlyozzák a további kutatások szükségességét annak érdekében, hogy a laboratóriumi eredményeket megbízhatóan lehessen klinikai döntéshozatalban alkalmazni.
Következmények és jövőbeli irányok
A tanulmány több szempontból is releváns a közegészségügyi döntéshozók számára: egyrészt alátámasztja a levegőminőség javításának fontosságát a rákmegelőzésben, másrészt indokolttá teszi a szűrési ajánlások bővítésének megfontolását, hogy a környezeti kockázatok is szerepeljenek a kockázatfelmérésben. A kutatócsoport további vizsgálatokat tervez annak tisztázására, hogy mely markerek és milyen kombinációja nyújtja a legnagyobb előrejelző értéket, illetve hogyan lehet ezeket a gyakorlatban alkalmazni.
Összességében a vizsgálat új bizonyítékokkal egészíti ki a légszennyezés és a tüdőrák közötti kapcsolat megértését, és lehetőséget teremt arra, hogy a jövőben célzottabb, környezeti kockázatokra is reagáló szűrési stratégiákat fejlesszenek ki.
