Fél évszázadnyi emlékezet mozgóképen és énekszóban
Augusztus 29-én, napra pontosan ötszáz évvel a mohácsi csata után a Széchenyi téren látható volt a „Mindig itt leszünk… Mohács 500” című rockmusical ősbemutatója. A produkciót a Budapesti Operettszínház adta elő, a Mohácson gyülekező közönséget a helyszínen mintegy 4 500 ember alkotta — írta a rendezvényről készült összefoglaló.
A darab nem egyszerű történelmi tablóként mutatja be 1526. augusztus 29-ét; a szerző, Szomor György, a rendező Homonnay Zsolt és a koreográfus Simon István egyaránt arra törekedett, hogy a csata emberi sorsokon keresztül jelenjen meg. A produkcióban a Budapesti Operettszínház művészei mellett a Schneider Lajos Alapfokú Művészeti Iskola mohácsi növendékei is szerepeltek.
Technika és helyi részvétel: monumentális, mégis személyes
A bemutató látványvilága monumentális volt: a színpadképhez egy 96 négyzetméteres LED-fal készült, több mint 150 robotlámpa világította meg a jeleneteket, mintegy 300 köbméternyi díszlet állt rendelkezésre, és közel ugyanennyi kellék és jelmez járult hozzá a hangulathoz. A technikai megvalósításon 54 szakember dolgozott — mindez a források szerint azt mutatja, hogy a produkció színházi mércével mérve is nagyszabású vállalkozás volt.
| Elem | Mérték |
|---|---|
| Közönség | 4 500 fő |
| LED-fal | 96 m² |
| Robotlámpa | 150 |
| Díszlet | ~300 m³ |
| Szakemberek | 54 fő |
Színházi hitelesség és a helyi gyerekek szerepe
A bemutató egyik legkülönlegesebb mozzanata az volt, hogy a budapesti társulat mellett mohácsi tanulók is szerepet kaptak. A rendező, Homonnay Zsolt, a helyszínen — az előadásról szóló beszámolók szerint — így fogalmazott:
„Ötszáz évvel a tragédia után magyar gyermekek születnek, magyarul beszélnek és énekelnek – a lánc nem szakadt meg, ugyanazon a helyen újra felcsendül a dal. Fölöttünk pedig ugyanazok a mohácsi csillagok ragyognak, mint egykor.”
Ez a gondolat jól kifejezi azt a kettősséget, ami a produkciót jellemezte: egyszerre volt tudatosan nagyszabású és erősen kötődött a helyi közösséghez. Az, hogy a Schneider Lajos Alapfokú Művészeti Iskola növendékei is felléptek, nem csupán gesztus a helyiek felé, hanem a városi kulturális hagyomány folytatásának szimbolikus megjelenítése.
- A darab alapvetően az emberi sorsokat állította középpontba a történelmi esemény helyett.
- Helyi diákok is szerepeltek, ami a közösségi részvételt erősítette.
- A technikai méretek és a szakembergárda nagyszabású produkciót jeleznek.
Következmények és helyi jelentőség
Mohács számára az augusztus 29-i estének kulturális és emlékezetpolitikai jelentősége is van. A város évszázadok óta az ország történelmi emlékezetének szimbolikus helyszíne, és az, hogy egy profi társulat nyilvános, nagy közönség előtti produkcióval dolgozza fel az eseményt, a helyiek számára lehetőséget adott arra, hogy saját településük múltjáról közösen gondolkodjanak.
Az előadás végén a közönség több percen át állva ünnepelte a szereplőket és az alkotókat; ez a fogadtatás azt mutatja, hogy a produkció érzelmileg is megérintette a helyieket. A helyi intézmények, iskolák és a színház együttműködése egyúttal alkalmat teremtett arra, hogy a fiatalabb generációk is részesévé váljanak a közös emlékezésnek—nem pusztán befogadóként, hanem aktív közreműködőként.
A bemutató kulturális hagyományokká és emlékezetgyakorlatokká fűzése Mohácson hosszabb távon is hatással lehet arra, hogyan beszélünk és emlékezünk az 1526-os eseményekre: a rock és népzenei motívumok, valamint a helyi szereplők bevonása új narratívákat is megnyithat a város emlékezetében.
Az augusztus 29-i előadásról készült beszámolók alapján Mohács egy estére ismét központi helyszínné vált: nemcsak a múlt emlékezetét idézte fel, hanem jelenbeli közösségi élménnyé is tette azt.
