A kezdetektől a mai napig: egy meg nem valósult terv
A Marcali Városi Fürdő mellett álló, tetővel és ablakokkal rendelkező, de vendégeket soha nem fogadó épületet a helyiek sokan a „félkész szállodaként” emlegetik. A projekt gyökerei a rendszerváltás környékére nyúlnak vissza: a források szerint már 1989–1990 táján megindultak a befektetőkeresések a marcali termálvíz turisztikai hasznosítására.
A források idézete szerint Dr. Sütő László akkori polgármester és Suchman Tamás személyesen is tárgyaltak befektetőkkel; a tárgyalások akkor odáig jutottak, hogy szerződéstervezetek készültek. Egy amerikai–olasz csoport működött közre a kezdeti szakaszban, azonban a délszláv háború kitörése miatt a befektetők visszaléptek a projekttől. Mint az egyik beszámoló fogalmaz:
"Egy majdnem aláírt szerződésből így nem lett semmi."
A következő években további nemzetközi partnerek — amerikai, olasz, izraeli, holland, ír és orosz–magyar befektetők — kerültek szóba, és a projekt körül többször váltottak szereplők. A 1990-es évek második felében Suchman Tamás révén a Danubius is bekapcsolódott a tervekbe: a korabeli jelentés szerint egy egységes fürdő- és gyógyszálló-komplexumot álmodtak meg.
Ambiciózus terv és elhúzódó megvalósulás
A tervek nagyságrendjét jól jelzi egy 2001-es, korabeli hír: akkoriban hárommilliárd forintos beruházást terveztek, amelyben egy 217 ágyas, négycsillagos gyógyszálló, városi strand és napi 400 fő ellátására alkalmas szolgáltatások szerepeltek. Ennek ellenére a megvalósulás elhúzódott, és az építkezés hivatalosan csak 2009-ben indult el újra — de azóta sem nyitott meg a vendégforgalom számára.
Az épület mai állapota a városkép és a fürdőturizmus szempontjából kettős érzést kelt: egyrészt látványos emlékeztetője annak, hogy a helyi adottságok turisztikai potenciált rejtenek, másrészt hiányzó működésével elvesztegetett lehetőséget mutat. A város központi fürdője mellett elhelyezkedő objektum megépítése és befejezése közvetlen hatással lehetett volna a helyi vendégforgalomra és a kiegészítő szolgáltatások fejlődésére.
Mi maradt kérdés: tulajdon, finanszírozás, jövő
A rendelkezésre álló beszámolók szerint a projekt során voltak tulajdonosváltások, támogatások és hitelek is, de az egymást követő kockázatok — geopolitikai, gazdasági és befektetői visszalépések — rendre megtörték a korábbi tervek lendületét. A források említik továbbá haláleseteket és újabb ígéreteket, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a beruházás soha ne érjen célba.
- 1989–1990: befektetőkeresés, majdnem aláírt szerződések
- 1990-es évek: újabb befektetők, Danubius bevonása
- 2001: tervezett 3 milliárd Ft-os beruházás, 217 ágyas gyógyszálló
- 2009: építkezés megkezdése, de a szálloda nem nyitott meg
| Év | Esemény |
|---|---|
| 1989–1990 | Első befektetői tárgyalások |
| 1990-es évek | Danubius és további partnerek bevonása |
| 2001 | Tervezett 3 milliárd Ft beruházás |
| 2009 | Építkezés újraindul |
A részletes dokumentumok és az érintettek nyilatkozatai ismerete nélkül nehéz egyértelmű következtetést levonni arról, hogy milyen jogi és pénzügyi akadályok állnak még a befejezés útjában. Ugyanakkor tény, hogy a település egyik legfeltűnőbb, de használaton kívüli épületeként az objektum hosszú távon befolyásolja Marcali imázsát.
Következmények a helyi közösség és a turizmus számára
Amennyiben a beruházás befejeződne és a szálloda megnyílna, az rövid távon növelhetné a fürdő vendégszámát, több munkahelyet teremthetne és élénkíthetné a helyi szolgáltatóipart. Ezzel szemben a jelenlegi állapot a város számára amortizálódott tőkét és elmaradt bevételeket jelent.
A jövő kérdése továbbra is nyitott: a források sorozatos befektetőváltásokról, ígéretekről és visszalépésekről számolnak be, de konkrét, hiteles időpont a befejezésre a rendelkezésre álló anyagokból nem olvasható ki. A helyieknek és a döntéshozóknak egyaránt fontos lesz a következő lépések átlátható kommunikációja, hogy a félkész épület végre a város hasznára válhasson.
