Visszaszorult kultúra a fesztivál dísztermében
A Makói Hagymafesztivál idén ismét tudatosan szentelt időt a város mezőgazdasági örökségének: a Korona konferenciaközpont dísztermében gazdák, önkormányzati képviselők, történészek és tanárok ültek egy asztalhoz, hogy megvitassák a hagyma sorsát. A beszélgetésre azért volt szükség, mert a makói vöröshagyma termőterülete az elmúlt évtizedek során "több ezer hektárról" mindössze 15 hektárra csökkent — ez a mutató a város mezőgazdasági múltjának radikális visszaszorulását jelzi.
Történeti gyökerek és iparosodó kereskedelem
A fesztivál programjának részeként a résztvevők megtekintették a Makói Városi Televízió "Minőségjelző. A makói hagyma múltja és jelene" című filmjét, amely felidézte: már a 18. században is termesztettek hagymát Makó környékén, együtt sárgarépával és petrezselyemmel. A református kertészek és a népi nemesítő hagyományok arra adtak példát, hogyan alakult ki a tájhoz igazodó, helyi fajtahasználat, amely később tudományos munkával is kiegészült.
A 19–20. századi fejlődést a makói zsidó kereskedők exporttevékenysége erősítette: ők vitték a helyi árut Európa piacaira, és ez az együttműködés több évszázadon át hozzájárult a város gazdasági erejéhez. A film és a résztvevők által felidézett emlékek szerint a város postai forgalmának egy része a hagymakereskedelemből adódó sürgönyforgalomhoz kötődött.
Válságok, találékonyság, emlékek
Korábban is voltak termelési és értékesítési válságok: a források felidézik, hogy egyes makói kertészek ideiglenesen máshol vállaltak munkát, és onnan hozott ötletekkel (például dughagyma-szortírozó gépek egyszerűsített megoldásaival) próbálták otthon fejleszteni tevékenységüket. A József Attila Múzeumban ma is őriznek ilyen gépeket és más hagymás relikviákat, amelyek a helyi szakmai múltat szemléltetik. Emellett a makói hagyma nemzetközi elismertségére is emlékeztettek: a fajták egyike aranyérmet nyert a 1888-as brüsszeli világkiállításon.
„A fesztiválon újra sor került arra, hogy a gazdák elmondják, miért foglalkoznak még mindig ezzel a növénnyel” — hangzott el a megnyitón.
Politikai és társadalmi törések
A helyi közösségi együttműködés megrendülésére a zsidótörvények hatása is rávilágított: a források szerint azok nemcsak egy közösség életét törtek meg, hanem a termelői-kereskedői együttműködést is, amely több mint két évszázadon át biztosította a makói hagyma piaci sikerét.
A jelen és a lehetséges jövő kérdései
A beszélgetésen elhangzottak alapján a mai termőterület nagymértékű csökkenése összetett okokra vezethető vissza: piaci átalakulásra, szerkezetváltásra, a termelés jövedelmezőségének változására és a helyi termelési hagyományok meggyengülésére. A fesztiválon ugyanakkor a múlt feltárása mellett a résztvevők arra is törekedtek, hogy a hagyományok megőrzésére, a helyi fajták és termékleírások fontosságára felhívják a figyelmet.
- História: 18. századi termesztés, népi nemesítés.
- Aranykor: 19–20. századi export és világsikerek (1888).
- Mai helyzet: termőterület csökkenése több ezer hektárról 15 hektárra.
| Időpont | Esemény |
|---|---|
| 18. század | Hagyma- és egyéb zöldségtermesztés kialakulása |
| 1888 | Aranyérem a brüsszeli világkiállításon |
| 1980-as évek | Makói CR fajták terjedése |
| 2026 | Termőterület: 15 hektár; fesztiválon vita a jövőről |
Az esemény ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy a makói vöröshagyma nem pusztán gazdasági termék, hanem kulturális örökség is. A jelen kérdései azonban nem oldódnak meg csupán nosztalgiával: a termelők és a helyi közösség előtt stratégiai döntések állnak a piaci pozíció, a fajtafenntartás és a helyi identitás megőrzése érdekében.
