A pénzügyminiszter a 64. Közgazdász vándorgyűlésen kijelentette: az eddigi magyar növekedési modell kifulladt, és a költségvetési politika szerkezeti problémái miatt az állam elveszítette iránytű jellegét. A beszéd diagnózisa szerint nem egyetlen rossz év, hanem hosszabb távú torzulások hozták létre a jelenlegi helyzetet.
"Eddig azokat támogatták, akiktől teljesítményt kellett volna követelni és azokat versenyeztették, akiket segíteni kellett volna, mostantól ez fordítva lesz."
Mire épült eddig a növekedés — és mi ment félre?
A miniszter szerint az elmúlt évek növekedése elsősorban külföldi beruházásokra és bővülő foglalkoztatásra támaszkodott; ez a konstrukció azonban elérte korlátait. Kármán hangsúlyozta, hogy elfogyott a bevonható munkaerő, és a korábban érkező, jellemzően alacsonyabb hozzáadott értékű befektetések száma is csökkent.
Rámutatott továbbá, hogy a termelékenység növekedése nem tartott lépést a béremelkedéssel, ami hosszabb távon fenntarthatatlan párosítást eredményez. A miniszter szerint a munkáltatói járulékok korábbi csökkentése és a forint gyengülése ideiglenesen tompította a feszültséget, de a mozgástér mára kimerült.
A költségvetés szerkezeti problémái
Kármán felhívta a figyelmet: a COVID-válság óta a költségvetési hiány tartósan magas maradt, és ez nem egyszerűen ciklikus jelenség. Az előző időszak tervezéseiből szerinte egyértelmű volt, hogy hiánykezelés nélkül a deficit jelentősen emelkedhet.
A beszédben szereplő számok alapján a kormányváltás előtti kommunikációban korábban említett 2,7 százalékos hiánycél helyett a folyamatok végső sora Kármán szerint akár 8,3 százalékos deficithez vezetett volna. Ez az államháztartás hitelességének gyengülésével, az adósság finanszírozásának drágulásával járhat.
| Mutató | Megjegyzés |
|---|---|
| EU-fejlettség 2010 | 62% (országunkhoz viszonyítva) |
| Mai magyar fejlettségi szint | 67% |
| Előző ciklus GDP-növekedés | +1% összesen |
| Korábban kommunikált hiánycél | 2,7% |
| Felkínálódó deficit (Kármán szerint) | 8,3% |
Mit tart fontosnak a kormányzat?
A pénzügyminiszter több pontban vázolta, hogy mely területeken nem lehet spórolni: az egészségügy, az oktatás és a szakképzés finanszírozását érintő kiadásokat nem kívánják csökkenteni. Emellett jelezte, hogy a gazdaság támogatása nem úgy fog kinézni, hogy egy szűk, kiválasztott kör előnyöket kap, hanem a versenyfeltételek kiegyenlítésére törekednek.
- A költségvetés működési költségeinek csökkentése és a rossz hatékonyságú támogatások visszafogása szerepelhet a kiigazítások között.
- A hiánycsökkentés célja nem a növekedés megfojtása, a nemzetközi minták szerint lehetséges növekedést megőrző konszolidáció.
- Elsődleges cél a bizalom visszaszerzése, mivel a hitelesség hiánya drágítja az adósságfinanszírozást.
A miniszter kijelentései politikai és gazdasági vitákat vetnek fel: a költségvetési kiadások átalakítása, a támogatási rendszer korrekciója és a hatékonyság javítása mind rövid távú társadalmi és politikai következményekkel járhat. Ugyanakkor a kormány által jelzett prioritások — egészségügy, oktatás, szakképzés — megtartása azt jelzi, hogy a konszolidáció nem kizárólag kiadáscsökkentésben gondolkodik, hanem átcsoportosításban és szerkezeti reformokban is.
Az elhangzottak alapján a következő hetek és hónapok gazdaságpolitikai döntései lesznek mérvadók: milyen gyorsan és milyen eszközökkel kívánják csökkenteni a hiányt, hogyan rendezik át a támogatási rendszert, és miként garantálják a növekedés fenntarthatóságát úgy, hogy közben megőrzik a társadalmi alapfeladatokra fordított forrásokat.
