A hyderabad-i TakeMe2Space bejelentette, hogy 2028 végén egy SpaceX Falcon 9 hordozórakétán indítja első hálózott, orbitális adatközpont-küldetését a Waymaker 2 rideshare-program keretében. A cég tervei szerint az indítás részeként két, egyenként 100 kilogrammos MOI (My Orbital Infrastructure) műhold kerül pályára, amelyek a vállalat hosszabb távú, hatműholdas konstellációjának kezdetét jelentik.
Mire való ez a „hálózott adatközpont”?
A TakeMe2Space szerint a küldetés célja nem csupán hardver Föld körüli elhelyezése, hanem azt bizonyítani, hogy több önálló űreszköz képes együtt úgy működni, mint egyetlen számítógép. A két műhold a cég leírása alapján a legalapvetőbb adatközpont-funkciókat demonstrálja: rendelkeznek 1,5 kilowatt rendszerosztályú teljesítménnyel, egy 1 méteres képalkotó berendezéssel és egymás közti lézerkapcsolattal.
- Indítás: SpaceX Falcon 9, Waymaker 2 rideshare (indítási slot RIDE! space által biztosítva)
- Tervezett időpont: 2028. negyedik negyedéve (indítási ablak)
- Műholdak: 2 × 100 kg, MOI típus
- Funkciók: 1,5 kW teljesítmény, 1 m imager, lézeres térközi link
- Hosszabb távú cél: hatműholdas konstelláció kiépítése
Korábbi eredmények és veszteségek
Ez a küldetés a vállalat többéves tesztjeinek folytatása. A TakeMe2Space 2024. december 30-án indította el a MOI-TD (Technology Demonstrator) küldetést, amely több mint húsz kísérletet futtatott alacsony Föld körüli pályán. Ugyanakkor a MOI-1 műholdat a PSLV-C62 indítási hiba során elveszítették 2026 januárjában, ami jelzi a kisvállalati űrtevékenység kockázatait és a rideshare-indítások kiszámíthatóságának fontosságát.
„Minden eddig végrehajtott repülésünk arról szólt, hogy bebizonyítsuk: a számítás a pályán van a helyén. Ezek a két műhold arról szólnak, hogy fizetőképes méretben is bizonyítsuk” — mondta Ronak Kumar Samantray, a TakeMe2Space alapító-vezérigazgatója.
Nemzetközi kontextus: verseny a pályán
A TakeMe2Space lépése egy szélesebb, nemzetközi trendbe illeszkedik, amely a számítás egy részének az űrbe helyezését célozza. A források szerint az Egyesült Államokban működő Starcloud már 2025 novemberében indított egy Nvidia H100 grafikus gyorsítót a világűrbe, és azt követően jelentős finanszírozást vonzott. Emellett a Google is bejelentette, hogy Project Suncatcher prototípus-satellitjeit a Planet Labs-szal közösen 2027 elejére tervezett repíteni.
Fontos megkülönböztetni a két megközelítést: egyes projektek egyetlen nagy, erős processzort visznek fel egy űreszközön, míg a Waymaker 2-ön tesztelendő TakeMe2Space-misszió azt próbálja meg, hogy több, kisebb eszköz együttműködve adjon ki egyetlen, skálázható számítási képességet.
| Jellemző | TakeMe2Space Waymaker 2 |
|---|---|
| Műhold darabszám (ezen indítás) | 2 |
| Egység tömege | 100 kg |
| Teljesítmény | 1,5 kW |
| Képalkotás | 1 m imager |
| Kommunikáció | lézeres link műhold–műhold |
Mi a tét Magyarország vagy a régió számára?
Bár a projekt indiai, a fejlemények globális hatással bírnak: a műholdakon végzett számítás növeli az adatfeldolgozás földrajzi függetlenségét, csökkentheti a késleltetést bizonyos szolgáltatásoknál, és új üzleti modelleket tesz lehetővé (például földi regionális adatközpontokra kevésbé támaszkodó analitika). Ugyanakkor a technológia műszaki és szabályozási kihívásokkal is szembesül — az űrforgalom növekedése, adatbiztonsági kérdések és a földi-űrbeli összeköttetések megbízhatósága mind szerepet játszanak abban, hogy ez a modell mennyire lesz széles körben alkalmazható.
A Waymaker 2 küldetésen való részvétel ugyanakkor fontos előrelépés egy indiai cég számára, mert a rideshare-alkalmazások és a többplatformos együttműködés gyakran olcsóbb és gyorsabb utat biztosít az űrbe kerüléshez. A következő években kiderül majd, mennyire lesz üzletileg életképes az a megközelítés, amely a számítást orbitalizálja és hálózza össze több kisebb eszköz révén.
