A Csendes-óceán keleti egyenlítői részének felszíni hőmérséklet-változásait ezer évre visszamenően rekonstruáló új vizsgálat szerint az El Niño soha nem volt olyan erőteljes, mint a jelenlegi események időszakában — derül ki a Science folyóiratban augusztus végén megjelent tanulmányról szóló ismertetésből. A kutatásért felelős csoport a Galápagos-szigetek környékéről gyűjtött fosszilizálódott korallokat használta fel geokémiai módszerekkel.
Kutatási módszer és fő megállapítások
A vizsgálat a korallok kémiai összetételének változásait elemezte, amelyek a tengerfelszín hőmérsékletének történeti alakulására utalnak. A szerzők megállapították, hogy az elmúlt ezer év ingadozásai között a változékonyság erősödéséért elsősorban az El Niño-fázisok megerősödése felelősek.
„Több nagyon erős El Niño eseményt láttunk a 20. század végén és a 21. század elején, de eddig nem tudtuk, hogy ezek mennyire számítanak szokatlannak” – mondta Julie Cole, a Michigani Egyetem környezetkutatója az Ars Technicának.
A tanulmány azt is jelzi, hogy a mostani jelenség eltér a történelmi természetes variabilitástól: a középkori meleg időszakban (i. sz. 950–1250) és a kis jégkorszakban (i. sz. 1300–1850) hasonló mértékű változások nem voltak megfigyelhetők a kutatók szerint. Ráadásul olyan klímamodellek, amelyek csak a természetes tényezőket veszik figyelembe, nem adnak magyarázatot a mostani erőteljesedésre; ez arra utalhat, hogy az üvegházhatású gázok emelkedése szerepet játszik a jelenség extrémebbé válásában.
Miért fontos ez hazánk számára?
A Csendes-óceáni ENSO (El Niño–Déli Oszcilláció) globális időjárási mintázatokra hat, ezért erősebb El Niño közvetve Magyarország éghajlatát és időjárási szélsőségeit is befolyásolhatja. A mostani eseménysorozat egyidejűleg zajlik azzal a figyelemmel kísért feltételezéssel, hogy idén nyáron várhatóan rekordot döntő melegedés alakulhat ki a bolygón — a kutatás szerint tehát nem csupán lokális, hanem globális skálán kell számolni következményekkel.
- Az El Niño meleg fázisa a Csendes-óceán keleti területein magasabb tengerfelszíni hőmérsékleteket eredményez.
- Globálisan megváltoztathatja a csapadékeloszlást, árvizek és aszályok kockázatát növelve különböző régiókban.
- A kutatás arra utal, hogy az emberi eredetű felmelegedés hajlamosíthatja az ENSO extrémabb eseményeire.
A cikk szerzői és a hírben idézett kutatók nem vonnak le végső ok-okozati következtetést pusztán a rekonstrukció alapján, de hangsúlyozzák: az eredmények aggodalomra adnak okot, mert a múltban nem tapasztalt intenzitású El Niño események növelik az éghajlati kockázatokat.
Adatok röviden
| Időszak | Megfigyelt jellemző |
|---|---|
| Középkori meleg (i. sz. 950–1250) | Nincs hasonló változás az ENSO erősségében |
| Kis jégkorszak (i. sz. 1300–1850) | Nincs hasonló változás az ENSO erősségében |
| Jelen (20–21. század) | Az El Niño fázisok erőteljesebb ingadozása; a mostani esemény a legintenzívebb az ezer év során |
A vizsgálat tehát azt mutatja: az ENSO természetes ciklusai mellett a jelenlegi klímaváltozás módosíthatja ezen ciklusok amplitúdóját és kiszámíthatóságát. Ez komoly kihívásokat jelent a hosszú távú éghajlati előrejelzések, a mezőgazdasági tervezés és a kockázatkezelés számára világszerte, így közvetetten Magyarországon is.
A következő kutatási lépések között a tanulmány rövid ismertetése szerint az lehet, hogy a modellek finomítása és további hosszú távú proxy-adatsorok bevonása segít pontosabban feltárni az emberi tevékenység és az ENSO közötti kapcsolat mértékét.
