Az őszi napsütés és a szőlőillat ma is erős asszociációkat ébreszt a helyi közösségben: a Vashegy szőlőhegyein a szüret nem csupán mezőgazdasági feladat volt, hanem társadalmi esemény, amelybe a termelőszövetkezetek, a kombinátok és a magánszemélyek egyaránt bekapcsolódtak. A korabeli tudósításokból kirajzolódó kép egyszerre gazdasági és kulturális jelenség.
Összefogás a dűlőkön
A Népek Barátsága Termelőszövetkezet napsütéses őszi napjain gyakran ötven körüli dolgozói létszámmal dolgozott a hegyoldalon; az említett időszakban a gazdaságnak 3 500 hektár földje volt, ebből mintegy 100 hektár szőlőterület. A termésből évente körülbelül 5 000 hektoliter bort készítettek — olvasható egy 1987‑es megyei tudósításban. A betakarításra azonban nem jutott volna elegendő kéz önállóan: a segítők, köztük diákok Szombathelyről, nélkülözhetetlennek bizonyultak.
Maszekok és brigádok
A múlt század hatvanas éveiben is keveredtek a különböző gazdálkodási formák a domboldalon. 1960 szeptemberében a helyi tudósító a kissomlyói hegyen úgy találta, hogy a magántulajdonban lévő kis szőlők körül zajló szüretben is megjelennek kollektív elemek: mezőgazdasági brigádok és tulajdonosok közösen osztották meg a munkát. A Somlyói növénytermelési brigád tagjai például együtt dolgoztak Kutasi Andrással, aki akkor tsz‑tagként tartotta nyilván magát.
"A szüretelést sokan nem tartják munkának, hanem szórakozásszámba veszik."
Ezt a 1958‑ban megjelent megállapítást érdemes pontosítani: a szüret valóban közösségi esemény is volt, de emellett kemény fizikai munka és szervezést igénylő folyamat is. A dűlők biztonságos megközelítése, a szőlő megfelelő kezelése és a feldolgozás előkészítése mind szakértelmet követelt.
Milyen formák játszottak szerepet?
- Termelőszövetkezet (tsz) — közösen művelt földek és szervezett munkaerő.
- Kombinát — többféle mezőgazdasági tevékenységet összevonó szervezet.
- Maszek — magánszemélyek által végzett gazdálkodás, gyakran kiegészítve a kollektív munkát.
A három forma különböző előnyökkel és kihívásokkal járt: a kollektív üzem nagy kapacitást és szervezettséget adott, a maszek rugalmasságot és helyismeretet, míg a kombinátok a feldolgozás szervezésében voltak erősek.
Adatok egy táblázatban
| Jellemző | Érték |
|---|---|
| Teljes földterület (a tsz esetében) | 3 500 hektár |
| Szőlőterület | 100 hektár |
| Éves bortermelés | 5 000 hektoliter |
| Munkaerő a csúcsidőben | kb. 50 fő |
Mi maradt meg a közös munkából?
A régi beszámolók rávilágítanak arra, hogy a szüret sokszor több volt egyszerű betakarításnál: társadalmi együttlét, tapasztat‑cserék és helyi hagyományok megélése. A kerekasztal‑konferencia említése helyett gyakran egy kerek hordó mellett folyt a vita és a poharazgatás — ez is jelzi, hogy a munka és az ünnep gyakran kéz a kézben jártak.
A ma élő helyiek közül sokan még emlékezhetnek azokra az időkben betanult módszerekre és a közös munkaszervezésre. Ezek a tapasztalatok ma is értékesek lehetnek: a kisebb üzemek és magángazdák együttműködése, a diákok és idősebb segítők bevonása mind hozzájárulhat a fenntartható helyi gazdálkodáshoz.
A szüreti fotók és beszámolók nem csupán nosztalgiát ébresztenek, hanem emlékeztetnek arra is, hogy a mezőgazdaság szerves része a közösség életének — és hogy az összefogás sokszor több termést és tartósabb kapcsolatot jelentett, mint bármelyik szervezeti forma önmagában.
