A központi irányítás augusztus 13-án tartott munkamegbeszélésén a közeljövőre vonatkozóan egyértelmű feladatot adott négy kiemelt egyetemnek: összpontosítsák erőforrásaikat, válasszanak ki egy-két stratégiai területet, és törekedjenek a nemzetközi rangsorokba való előrelépésre a 2030-ig tartó stratégiai irányvonal szerint.
Mit jelent a „négy egyetem” program?
A közlemény értelmében a négy kijelölt intézmény – a Hanoi Nemzeti Egyetem, a Ho Si Minh-városi Nemzeti Egyetem, a Hanoi Műszaki Egyetem és a Da Nang Egyetem – intézményesített célokat kapott a nemzetközi láthatóság növelésére és a kutatásorientált modell felé történő elmozdulásra. A feladatok között szerepel a stratégiai technológiákra való fókusz, a posztgraduális képzések bővítése és a karok nemzetköziesítése.
Az Oktatási és Képzési Minisztérium jelentése szerint a négy egyetem nemzetközi jelenléte bővült: a rangsorokra felkerült szakok száma növekedett az elmúlt évekhez képest, ám a központi elvárás most nem csak a mennyiség növelése, hanem a fókuszált, összehangolt fejlesztés létrehozása.
Konkrét irányelvek és eszközök
- Fókuszálás: minden egyetem jelöljön ki egy célterületet, amely a Top 100-as helyezést célozza, továbbá 2–3 támogató területet.
- Erőforrás-összefogás: közös laboratóriumok és nagy teljesítményű számítástechnikai rendszerek hálózatának létrehozása a párhuzamos beruházások elkerülésére.
- Teljesítménykövetés: az Oktatási és Képzési Minisztérium mutatókat ad ki a 45-TB/TGV számú hirdetmény végrehajtásának nyomon követésére.
Az ülésen elhangzott beszámolók alapján az intézmények előnyeit és nehézségeit is megvitatták. A központi elvárás egyértelmű: el kell kerülni a szétaprózott befektetéseket, és elsősorban a komparatív előnyökre kell építeni.
| Intézmény | Rangsorolt szakok száma (forrás szerint) |
|---|---|
| Hanoi Nemzeti Egyetem | 13 szak + 3 szakcsoport |
| Ho Si Minh-városi Nemzeti Egyetem | 14 szak |
| Hanoi Műszaki Egyetem | 6 szak |
| Da Nang Egyetem | 1 szak |
Következmények és kihívások
A program célja hosszú távon a kutatási kapacitás növelése és a nemzetközi versenyképesség javítása. A centralizált irányítás azonban olyan kérdéseket vet fel, amelyek meghatározóak lesznek a megvalósítás során:
- Hogyan biztosítható, hogy a kiválasztott célterületek valóban jól illeszkedjenek az egyetemek meglévő erőforrásaihoz és regionális feladataihoz?
- Milyen finanszírozási mechanizmusokkal lehet elkerülni a párhuzamos beruházásokat, és hogyan oszlanak meg a költségek illetve az üzemeltetési kötelezettségek a hálózatban?
- Milyen mutatók alapján mérik majd a nemzetközi előrelépést, és ezek a mérőszámok mennyire veszik figyelembe a helyi társadalmi és gazdasági szerepvállalást?
A közös laboratóriumok és a nagy teljesítményű számítástechnikai rendszerek hálózata első lépésként hatékonynak tűnik, ugyanakkor a gyakorlatban összetett koordinációs és fenntarthatósági kérdéseket vet fel: a kapacitáselosztás, a kutatási infrastruktúra közös üzemeltetése és a hozzáférés biztosítása mind részletes szabályozást igényelnek.
Összességében a program ambiciózus célokat tűz ki: a négy egyetem nemzetközi rangsorban való előrelépése és a kutatásorientált átalakulás lehetőséget adhat a tudományos kiválóság építésére, ám a siker kulcsa a célzott erőforrás-összpontosítás, a hatékony együttműködési mechanizmusok és a teljesítmény átlátható nyomon követése lesz.
