Vass Tibor évtizedes tengerészeti tapasztalatát és elméleti tudását felhasználva egy olyan rekonstrukciót készített, amely szerint Homérosz Odüsszeiájának bolyongásai tengerészileg is követhetők és bizonyos helyszínek azonosíthatók. A munka gyakorlati csúcspontja az volt, amikor 2000. május 14-én elindult a 15,5 méter hosszú Albatros nevű vitorláson, hogy a terveket a tengeren is kipróbálja.
Módszer: az eposz mint navigációs forrás
A kutató megközelítése az eposz nem mitikus, hanem tengerészeti részleteire épít: a hajózások időtartamát, a szelek alapján megadott irányokat és a helyszínek leírását tekinti kiindulópontnak. Vass szerint ha egy eposzi utalás azt írja, hogy valahová „hat nap evezés” alatt jutottak el, akkor ez pontos távolságbecslést tesz lehetővé — akárcsak a középkori vagy népmesékben található napi járóföldek használata szárazföldi távolságok meghatározására.
„Az igazi értéket az eposz hajózási információi hordozzák: mint például a helyszínek közötti hajózások időtartama, a szelek alapján a hajózások iránya és a helyszínek leírása”
Ez a gondolat vezette a gyakorlati felkészüléshez: a rekonstruált útvonal tervezése után Vass egy közel 6000 kilométeres autós feltáró expedíciót is teljesített, hogy a parthoz kötődő leírásokat és lehetséges kikötőket előzetesen felmérje.
Expedíció és eredmények
A tengeri utazás célja nem pusztán irodalmi nosztalgia volt, hanem a Homérosz szövegében fellelhető utalások tengerészeti szempontú igazolása: azaz megmutatni, hogy a helyszínek közti áthajózások reálisan végrehajthatók. A munka során Vass több helyszínt azonosított elsőként olyan módon, amely korábban nem szerepelt a szakirodalomban.
Emellett eredményei több olyan ponton is eltértek vagy pontosították E. Bradford 1969-ben megjelent, magyarul is hozzáférhető munkáját, A megtalált Odüsszeusz címmel. Bradford korábbi elméletei a nemzetközi kutatásban széles körben elterjedtek, de Vass tényfeltáró, tengerészeti szempontú vizsgálata több állítást vitatott.
- Alapadatok: 2000. május 14. – indulás az Albatrosszal; 15,5 méteres vitorlás.
- Előkészület: mintegy 6000 km autós feltáró expedíció a parti helyszínek felmérésére.
- Módszertan: eposzi időtartamok, szélirányok és helyszíni leírások tengeri navigációs értelmezése.
| Elem | Adat |
|---|---|
| Hajó | Albatros, 15,5 m |
| Indulás | 2000. május 14. |
| Előkészítő távolság | kb. 6000 km (autóval) |
Mit jelent ez a kutatás a homéroszi hagyomány számára?
A Vass-féle megközelítés két szempontból fontos. Egyrészt szemlélteti, hogy az irodalmi szövegek részletei — még egy eposz esetében is — használhatók földrajzi és tengerészeti rekonstrukcióra, feltéve, hogy a forrásban szereplő adatok műszaki és gyakorlati szempontból is értelmezhetők. Másrészt rávilágít arra, mennyire érzékeny a térképezés a kiinduló feltételezésekre: ha a kiinduló elmélet téves, az azonosítások is más irányt vehetnek.
A kutatás következményei elsősorban tudományos vitát gerjeszthetnek a homéroszi helyszínek azonosítása körül: egy gyakorlati, tengerész szemléletű felülvizsgálat újrafogalmazhatja bizonyos korábbi elméletek megalapozottságát. Ugyanakkor az eredmények — különösen a terepen végzett bejárások és a tengeri próbautak — fontos adatokat szolgáltatnak a klasszika-filológia, a régészet és a történeti geográfia párbeszédéhez.
Vass Tibor munkáját érdemes a további kutatásokba beépíteni: a tengeri navigáció adta korlátok és lehetőségek határozzák meg, hogy a Homérosz-szöveg mennyiben tekinthető történeti földrajzi forrásnak, és mennyiben mitikus, irodalmi alkotásnak. Az egyetlen bizonyosság: a tengerészet szempontjai új és konkrét kérdéseket vetnek fel az Odüsszeia helyszíneinek azonosítása kapcsán.
