A hazai földgázkészletek mennyisége kapcsán nincs közvetlen ellátásbiztonsági aggály, ugyanakkor az új kormány szerint az árkockázat nincs lefedve, ami anyagi terhet róhat az államra és a végső fogyasztókra. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter közösségi bejegyzése alapján a tárolókban jelenleg annyi gáz van, amely a várható téli fogyasztás közel 70 százalékát fedezi, a fűtési szezon kezdetére pedig ez az arány megközelítheti a 90 százalékot.
Mennyiség vs. ár — mi hiányzik a védelemből?
A miniszter nyomatékosan különbséget tett a mennyiségi ellátás és az árbiztonság között: szerinte az előző kormány gondoskodott arról, hogy elegendő földgáz legyen az országban, ám a drága téli hónapokra nem kötötték le előre az árakat. Kapitány érvelése szerint az előre rögzített árak csökkentik annak kockázatát, hogy egy hirtelen, hidegebb periódus drámai áremelkedést okoz a piacon — ezt a fajta kiszámíthatóságot hasonlította a fix kamatozású hitelhez: van ára, de cserébe kevesebb a meglepetés.
Az energiapiacon tehát nem elég, hogy fizikailag rendelkezésre áll a gáz; fontos, hogy mennyibe kerül az a gáz a kritikus időszakban. Kapitány bejegyzése szerint az előző kabinet által megkötött ármegállapodások 2026 végéig biztosítottak árbiztonságot, a tél legdrágább hónapjaira viszont már nincs előre lekötve az ár. Ennek következményeit a miniszter szerint a költségvetés, a vállalkozások és akár a háztartások is megérezhetik.
Milyen lépésekre készül a kormány?
A tárca szakemberei — Kapitány közlése szerint — egy olyan stratégián dolgoznak, amely a teljes gázévet lefedi árlekötéssel. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy nem csupán mennyiségben biztosítják a behozatalt és tárolást, hanem pénzügyi eszközökkel is csökkentenék a piaci volatilitásból fakadó kockázatot.
- Árlekötési stratégia kidolgozása a következő teljes gázévre.
- Kockázatfeltárás: mely hónapok maradtak fedezetlenek és milyen költségek várhatók.
- Pénzügyi hatások számítása a költségvetésre, nagyfogyasztókra és háztartásokra.
Az árlekötés célja, hogy egy hirtelen piacmozgás esetén ne keletkezzenek olyan kitettségek, amelyek gyorsanéző, elvonható közpénzeket, vagy rendkívüli költségvetési terheket eredményeznek.
Kik és mit veszíthetnek?
Ha a gázárak a télen kiemelkedően megugranak, a hatás több szinten érvényesülhet. A közvetlen következmények:
- az állami költségvetés terhei növekedhetnek, ha támogatásokkal vagy intézkedésekkel próbálják tompítani az áremelkedés hatását;
- a nagyipari és szolgáltató vállalkozások költségei nőhetnek, ami áremeléshez vagy csökkentett termeléshez vezethet;
- a háztartások téli rezsikiadásai emelkedhetnek, különösen a fűtésre érzékeny háztartásoknál.
Az energetikai piacok általában érzékenyek a geopolitikai és meteorológiai hatásokra, ezért a most hiányzó árvédelmezés növeli a kiszolgáltatottságot. Az, hogy a tárolók mennyiségben jól állnak, sokat ér, de pénzügyi értelemben ez önmagában nem oltja ki a kockázatot.
A következő hetekben érdemes figyelni, hogy a kormány milyen konkrét piacvédelmi eszközöket vet be: hosszú távú szerződéseket, határidős pozíciókat vagy pénzügyi opciókat. Ezek mind rendelkezésre álló módszerek az árvolatilitás csökkentésére, azonban költséggel járnak, és döntésüket mérlegelni kell a költségvetési lehetőségekkel együtt.
Végső soron a kérdés nem csupán technikai vagy piaci: politikai és költségvetési felelősségről is szól, hogy ki viseli majd a kockázatot, ha a tél keményebbnek bizonyul a vártnál.
