A Vásárhelyi úti repülős és ejtőernyős emlékműnél péntek délelőtt gyűltek össze az egykori bajtársak és a hagyományőrző szervezetek képviselői, hogy immár 32. alkalommal emlékezzenek a Székesfehérváron működött 62. Önálló Ejtőernyős Zászlóalj hagyományaira.
A megemlékezés menete és fő motívumai
A rendezvény a Himnusszal, majd az ejtőernyős indulóval kezdődött; a résztvevők egyperces néma főhajtással emlékeztek meg a közelmúltban elhunyt Juhász József nyugállományú ezredesről, akit a hazai katonai ejtőernyős közösség egyik meghatározó alakjaként említettek meg.
Molnár Zsolt dandártábornok, a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége elnöke az eseményen felidézte az alakulat történetét. Elmondta, hogy a zászlóalj a második világháború utáni újjászervezést követően, 1951 és 1954 között vált ismertté Székesfehérváron, és jelentős szerepet játszott a magyar katonai és sportejtőernyőzés fejlődésében.
„A múltat nemcsak megőrizni kell, a múltat úgy kell átmenteni, hogy a jövő épülhessen belőle.”
A dandártábornok beszédében emlékeztetett azokra a bajtársakra is, akik a második világháború harcaiban, illetve veszélyes kiképzések során vesztették életüket, és hangsúlyozta a bajtársi kötelék mai jelentőségét.
Kik koszorúztak és milyen szervezetek voltak jelen?
Az eseményen koszorút helyeztek el többek között az önkormányzat képviseletében, valamint honvédelmi és hagyományőrző szervezetek. A megemlékezés szervezője a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Fejér Megyei Egyesülete volt, amely évek óta gondozza az alakulat emlékét.
- Székesfehérvár Önkormányzata: Lehrner Zsolt alpolgármester, Brájer Éva és Viza Attila önkormányzati képviselők
- Veterán Repülők és Ejtőernyősök Fejér Megyei Egyesülete
- Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége
- Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete
- MH Sipos Gyula 6. Területvédelmi Ezred
| Szervezet | Részvétel |
|---|---|
| Veterán Repülők és Ejtőernyősök Fejér Megyei Egyesülete | Rendezés, koszorúzás |
| Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége | Ünnepi köszöntő, történeti visszatekintés |
| MH Sipos Gyula 6. Területvédelmi Ezred | Koszorúzás |
Helyi jelentőség és a hagyományőrzés szerepe
A székesfehérvári ejtőernyős hagyományok ápolása nem csupán katonai nosztalgia: a múlt dokumentálása és bemutatása hozzájárul a helyi közösség történelmi önismeretéhez és a katonai szakma társadalmi elismertetéséhez. A szervezők rendszeresen bevonják a hagyományőrző egyesületeket, veteránokat és önkormányzati képviselőket, így a megemlékezés egyszerre közösségi és szakmai esemény.
A résztvevők beszédei és a koszorúzások emlékeztetnek arra, hogy a katonai szakmában kialakult bajtársi kapcsolatok és a szolgálat iránti elköteleződés generációkon át öröklődnek. A helyi önkormányzat rendszeres részvétele azt is jelzi, hogy a város fontosnak tartja az itt működött alakulat történetének megőrzését.
Mit jelent ez a munkavállalók, veteránok és a fiatalok számára?
A megemlékezések lehetőséget biztosítanak a veteránoknak a találkozásra, tapasztalataik megosztására, valamint arra, hogy kapcsolatban maradjanak a helyi közösséggel. A fiatalabb generációk számára az ilyen események betekintést adnak a katonaság múltjába és értékeibe, ami szakmai vonzerőt és identitást is jelenthet a hadi- és védelmi pályák iránt érdeklődőknek.
Az emlékműnél tartott alkalmak fenntartása és a hagyományok aktív ápolása ugyanakkor szervezési és anyagi erőforrásokat igényel, amelyet a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Fejér Megyei Egyesülete rendszeresen koordinál.
A 32. megemlékezés ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a helytörténet egyik szeletét alkotó katonai közösségek emlékezete milyen fontos szerepet játszik Székesfehérvár társadalmi és kulturális életében.
