Háttér és a legutóbbi mentések
A Gyöngyös-patak vízszintjének további csökkenése miatt újabb halmentésekre volt szükség az elmúlt napokban – olvasható a Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetségének közleményében. A szövetség munkatársaihoz önkéntesek csatlakoztak, és a még vízzel borított, elszeparálódott mederrészekről kimentették a rekedt halakat, mielőtt az oxigénhiány miatti tömeges pusztulás bekövetkezett volna.
Mely fajokat mentették?
A mentett állomány faj- és méretösszetétele vegyes volt. A legtöbb példány domolykó volt, de jelentős számban kerültek hálóba sujtásos küsz, márna, szivárványos ökle és fenékjáró küllő (újabban dunai küllőként is említik). Elvétve fordult elő paduc, vörösszárnyú keszeg, kövi csík és sebes pisztráng is. Emellett inváziós naphalakkal és ezüstkárásszal is találkoztak a mentők; ezek a két faj a jogszabályok alapján nem telepíthető át más vízterületre, ezért külön kezelést igényelnek.
- Leggyakoribb faj: domolykó
- További gyakori fajok: sujtásos küsz, márna, szivárványos ökle, fenékjáró/dunai küllő
- Ritkább előfordulás: paduc, vörösszárnyú keszeg, kövi csík, sebes pisztráng
- Invasív fajok: naphalak, ezüstkárász (áttelepítésük korlátozott)
A mentés logisztikája és nehézségei
A szövetségnek figyelembe kellett vennie a befogadásra alkalmas vizek távolságát: a közeli Rába és Pinka jóval távolabb található, ezért a mentett halakat a legközelebbi szombathelyi Csónakázó-tóba és az Újperinti I. számú tóba szállították. A Gencsapáti környékén megmentett példányokat sikerült a Gyöngyös-patak felső, még vízzel ellátott szakaszára visszajuttatni.
| Helyszín | Áttelepítés célja |
|---|---|
| Csónakázó-tó (Szombathely) | befogadás, hosszabb távú elhelyezés |
| Újperinti I. számú tó (Szombathely) | befogadás, ahol lehetséges |
| Gyöngyös-patak felső szakasz | helyi visszatelepítés (Gencsapáti környéke) |
A korábbi tapasztalatok szerint a kispatakok halállományának 40–70 százaléka menthető meg, ami erősen függ a víztest nagyságától, a fajösszetételtől és a halak méretétől. A kisebb, ivadékméretű példányok, különösen a fenéklakó fajok, gyakran a növényzet és kövek között húzódnak meg, így őket nehezebb kimenteni.
Ökológiai és helyi következmények
A Gyöngyös-patak lassú eltűnése nem csupán esztétikai vagy rekreációs kérdés: a kis patakok biológiai sokfélesége helyi ökoszisztémák működéséhez kötődik. A halak és a gerinctelenek állománya élelmet nyújt a magasabb rendű ragadozóknak, és segít a vízminőség fenntartásában. Az élőhelyek tartós csökkenése gyengítheti a természetes újratermelődést, és növeli az invazív fajok elterjedésének kockázatát.
„A folyóvízi halfajok számára továbbra is az eredeti élőhely jelenti a legjobb környezetet, ezért csak ott avatkoztunk be, ahol ez valóban indokolt volt” – írta a szövetség közleménye.
A mentések rövid távon csökkentik a tömeges elszaporodás miatti pusztulást, de hosszabb távon az éghajlati tényezők, a vízhasználat és a víztesteket érintő emberi beavatkozások határozzák meg, hogy mennyire lesz képes a Gyöngyös-patak regenerálódni. A jelenlegi helyzet az aszályos időszak hatásait tükrözi: egyes szakaszokon már csak minimális csordogálás volt, majd az is megszűnt.
Mire figyeljenek a helyiek?
- Továbbra is fontos a patak partjainak és medrének óvása: az eldobott hulladék megakadályozza a természetes vízmozgást és rontja a vízminőséget.
- Ha helyben rekedt élőlényeket észlelnek, értesítsék a helyi horgászegyesületeket vagy a megyei szövetséget – de csak szakmai irányítással végezzenek beavatkozást.
- Turisztikai és gazdasági szempontból is fontos a víztestek állapotának javítása: a kispatakok élénkítése hozzájárulhat a helyi rekreáció és természetközeli turizmus fenntarthatóságához.
A Gyöngyös-patak jelenlegi állapota riasztó figyelmeztető jel: a helyi közösségek, civil szervezetek és hatóságok együttműködése szükséges ahhoz, hogy a patak élővilága és a környék rekreációs értékei fennmaradjanak. A mentések most életet mentenek – a hosszú távú megoldáshoz azonban tervezett, átfogó beavatkozások és a víztestek védelmére irányuló intézkedések kellenek.
