Hosszú pályafutás a városi idősgondozásban
78 éves korában elhunyt Gila Andrásné (Balog Erzsébet), a hódmezővásárhelyi Kovács-Küry Időskorúak Otthona egykori szakmai vezetőmunkatársa — jelentette az intézmény hivatalos Facebook-oldala. A közleményben az otthon munkatársai kedvességével, segítőkészségével és emberségével azonosították, és fájó szívvel búcsúztatták.
Évtizedek a gondozás élvonalában
A források szerint Gila Andrásné 1970-től dolgozott szociális gondozónőként Hódmezővásárhelyen: először gyalog, később szolgálati kerékpárral járta a várost, személyesen gondoskodva a rászoruló idősekről. A beszámolók kiemelik, hogy nemcsak az alapvető ellátásról gondoskodott — befűtött a gondozott házában, és ha szükség volt rá, a személyes higiéniai teendőkben is segített.
Tanulmányait követően, a gyógypedagógiai főiskola elvégzése után 1983-ban nevezték ki az intézmény élére. Vezetőként 2007-ig állt az otthon irányításával megbízottak élén; a nyugdíjba vonulását követően időszakosan, napi négy órában továbbra is dolgozott az intézményben — ez a folyamatos jelenlét is hozzájárult ahhoz, hogy munkássága helyben mély nyomot hagyjon.
Állami elismerés a szakmai munkáért
A szakmai teljesítményt országos elismerés is követte: 2010-ben Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel (polgári tagozat) tüntette ki őt a gondozottak ellátásában és életminőségük javításában végzett kiemelkedő tevékenységéért. A kitüntetést akkor Herczog László minisztertől vette át — ezt korábbi sajtójelentések rögzítik.
“Fájó szívvel búcsúzunk Gila Andrásné Erzsikétől, a Kovács-Küry Időskorúak Otthona egykori vezetőjét. Kedvességét, segítőkészségét, emberségét és az Otthonért végzett munkáját soha nem feledjük. Erzsike, nyugodj békében!”
Mit jelent ez a város számára?
Gila Andrásné pályája többszörös értelemben is leképezte az elmúlt ötven év hódmezővásárhelyi szociális ellátásának változásait: a kezdetben személyes, helyi gondoskodástól a szervezett intézményi működés felé tartó átmenetet. Az ő személyes jelenléte és a díjazásban is megmutatkozó szakmai elismerés emlékeztet arra, hogy a szociális gondozás működtetésében mennyire fontos a humán erőforrás stabilitása és a helyi tudás megszilárdítása.
- 1970 — kezdi pályáját szociális gondozónőként Hódmezővásárhelyen;
- 1983 — gyógypedagógiai főiskolát követően az intézmény vezetőjévé nevezték ki;
- 2007 — visszavonul az igazgatói posztról, később részmunkaidőben dolgozik tovább;
- 2010 — megkapja a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet;
- 2026. augusztus 14. — elhunyt, az otthon Facebook-oldalán búcsúznak tőle.
| Év | Esemény |
|---|---|
| 1970 | Pályakezdés szociális gondozónőként |
| 1983 | Intézményvezetővé nevezés |
| 2007 | Igazgatói tisztségről távozás |
| 2010 | Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt |
| 2026 | Elhunyt (78 éves) |
Következmények és helyi emlékezet
A helyi szociális ellátásban dolgozók és az intézmény közössége számára az ilyen személyiségek elvesztése nemcsak érzelmi, de szakmai veszteség is. Az ő példája rámutat a hosszú távú szakmai elhivatottság szerepére a gondozás minőségének fenntartásában. Az intézmény közleménye szerint emlékét szeretettel őrzik — ez a helyi közösség azon törekvéseit is tükrözi, amelyek az idősek ellátásának emberközpontú megközelítését szeretnék továbbvinni.
A hivatalos búcsúztatás részleteit az otthon közössége és a család egyeztetése alapján fogják közzétenni — erről az intézmény Facebook-oldala ad majd tájékoztatást.
Gila Andrásné munkássága és elismerése hosszú időre beivódott Hódmezővásárhely közszemléletébe: pályafutása jól mutatja, hogy a helyi szociális ellátásban dolgozó szakemberek tevékenysége miként formálja a város mindennapjait.
