A Veszprém belvárosához közel fekvő Völgyikút-tó jelenleg lehangoló állapotban van: a patak medre csontszáraz, a tóban alig található víz, a régi terméskő támfalakat graffitik borítják, és a területet mindenütt szemét borítja – derült ki a helyszíni bejárás során szerzett tapasztalatokból.
Régi fürdő és ma elhanyagolt forrás
A Völgyikút forrásai korábban jelentős szerepet játszottak a város életében: az egyik ismert felhasználásuk a Csomay-strand vízellátása volt. A források és kisebb vízfolyások táplálták a strandhoz tartozó medencéket, így a völgynek kulturális és közösségi szerepe is volt a város életében.
| Adat | Érték |
|---|---|
| A strand kezdeményezője | Csomay Kálmán és fia |
| A Csomay-strand megnyitása | 1933. július 9. |
| Forrásvíz hőmérséklete | 13–14 Celsius-fok |
| Előmelegítő medence térfogata | 300 köbméter |
Mi látható ma a helyszínen?
A bejárás során rögzített megfigyelések szerint a tó medrében több helyen csak kövek és avar maradt, a csobogó patakmeder nagy része kiszáradt. A mederben és a part mentén műanyag palackok, csomagolások, üvegek, fémdobozok, ruhadarabok és más hulladékok halmozódtak fel. A terméskő támfalakon graffitik feszülnek, az egykori fürdőre emlékeztető műtárgyak állapota siralmasnak tűnik.
- Vízhiány: a patakmeder jelentősen kiszáradt, a tó vízmennyisége elenyésző.
- Szennyeződés: szétszórt háztartási és utcai hulladékok mindenütt jelen vannak.
- Műemlék jellegű szerkezetek rongálódása: a terméskő támfalak graffitizettek és karbantartásra szorulnak.
Miért fontos ez a hely?
A Völgyikút-tó és környezete nem csupán természeti érték: a források történetileg a város közösségi életének fontos elemei voltak, hiszen egykor innen kapta vizét a Csomay-strand. A forrásvíz, amelynek hőmérséklete a fennmaradt leírások szerint mintegy 13–14 Celsius-fok, egykor egy 300 köbméteres előmelegítő medencébe folyt, és onnan jutott a strand medencéibe. Ma a hely hangulata és állapota erősen eltér attól, amit a város egykori közösségi terének emléke megőrzött.
Lehetséges következmények és közérdek
A jelenlegi állapot több szempontból is aggályos. A szemét és az elhanyagoltság rontja a közterület használhatóságát és esztétikáját, a források kevésbé látható, de kulcsfontosságú vízhozamcsökkenése pedig hosszabb távon hatással lehet a környék természetes értékeire. Emellett a rongálódott támfalak és az elhanyagolt infrastruktúra balesetveszélyt is rejthet magában, különösen, ha a területet a lakók vagy kirándulók használják.
Mit jelez a helyzet?
A mostani állapot részben a források természetes változásaira, részben a közterület-kezelés hiányosságaira utalhat. A történeti háttér és a helyszíni állapot közti szakadék azt jelzi, hogy a völgy korábbi közösségi szerepét ma már nem tükrözi a fizikai környezet. A helyreállításhoz és fenntartáshoz célzott beavatkozások, rendszeres takarítás és karbantartás szükségesek, továbbá a források vízhozamának monitorozása hasznos lehetne a hosszabb távú tervezéshez.
A Völgyikút-tó helyzete mindenképp olyan kérdés, amely a városlakók és a döntéshozók figyelmét érdemli: egyszerre érint természeti értéket, helytörténetet és közterületi használatot. A források múltbéli hasznosítása, a Csomay-strand emléke és a jelenlegi lepusztult állapot közti ellentmondás rávilágít arra, hogy a városi zöldterületek karbantartása nem csupán esztétikai kérdés, hanem közösségi és örökségvédelmi feladat is.
