Új üledékvizsgálatok szerint a Balaton történetében legalább két olyan hosszabb periódus volt, amikor a tó vízszintje jelentősen alacsonyabb volt a mai szintnél. A kutatást az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék, a Pannon Egyetem és a HUN-REN CSFK Földtani és Geokémiai Intézet munkatársai végezték a Szemesi-medencéből kiemelt iszapmag alapján.
Mit mértek és miért éppen ott?
A szakemberek azért választották a Szemesi-medencét, mert korábbi vizsgálatok alapján ez a terület folyamatos vízborítás alatt állt a Balaton kialakulása óta, mintegy 16 000 év óta. A fúrásból nyert mag ásványi összetételét — különösen a karbonátásványok magnézium-kalcium arányát és a stabil izotópokat — elemezték, ezek alapján rekonstruálták a tó párolgási és vízszintváltozásainak időszakait.
A kutatás szerint a Balaton vízszintje körülbelül 8 000 évvel ezelőtt érte el történeti minimumát. Ezt az időszakot a szerzők összekapcsolták a Kárpát-medencében a földművelés megindulásával: a termelő gazdálkodás kezdete részben magyarázhatja a vízgyűjtő és éghajlati feltételek változásait.
“A Balaton vízszintje körülbelül 8000 évvel ezelőtt volt a legalacsonyabb” — mondta Magyari Enikő, az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék egyetemi tanára.
Mekkora volt a vízszintcsökkenés és milyen következményekkel járt?
A vizsgálat alapján a tó szintje a szóban forgó időszakban a mai szintnél nagyjából 2,7–1,7 méterrel volt alacsonyabb. Összehasonlításul, azon a ponton, ahol a 2017-es fúrás zajlott, akkoriban 4,2 méter volt a vízmélység.
Az ilyen mértékű visszahúzódás a partvonal radikális zsugorodását jelenti, ami a tó összfelületének jelentős csökkenéséhez vezetett. A kutatók szerint ennek térbeli következménye, hogy a Keszthelyi-medence szárazulatnak számított, míg a Siófoki-, a Szigligeti- és a Szemesi-medence csak sekély vízborítást tartalmazott.
Emellett a Balaton történetében volt egy másik, szintén jelentős, de kevésbé szélsőséges száraz időszak a 5400–4500-as évek között, a rézkor végén és a bronzkor kezdetén. Ekkor a kimutatott alacsony vízszint magas nyári besugárzással párosult; a kutatók szerint ez is erős nyári felmelegedéshez kötődött, amely hasonlóságot mutat a ma tapasztalt nyári melegedési tendenciákkal.
Mit jelent ez ma — gyakorlati következtetések
A paleoökológiai adatsorok rávilágítanak arra, hogy a Balaton vízszintje természetes ingadozásokon ment keresztül múlt évezredek során, és ezek az ingadozások részben klíma- és részben antropogén tényezőkhöz köthetők. A mostani, intenzív nyári felmelegedések a történeti analógiák alapján fokozhatják a párolgást és a vízszintcsökkenés kockázatát.
A leírt eredmények gyakorlati szempontból több következtetést is felvetnek:
- A tó vízpótlásának, vízkezelésének hosszú távú stratégiai tervezésekor számolni kell olyan természetes ingadozásokkal, amelyek több száz éves skálán jelentkeznek.
- A partvonal és a parti ökoszisztémák védelme érdekében adaptív, időszakos intézkedésekre van szükség, amelyek képesek kezelni a sekélyebb vízborítást és a megnövekedett besugárzás hatásait.
- A történeti adatok integrálása a mai modellezésekbe pontosabb képet adhat a párolgás, nyári felmelegedés és emberi tevékenységek együttes hatásáról.
| Időszak | Jellegzetesség | Becsült vízszintváltozás |
|---|---|---|
| ~8000 évvel ezelőtt | Legmélyebb, földművelés kezdete a régióban | −2,7–−1,7 m |
| 5400–4500-as évek | Rézkor vége–bronzkor kezdete, magas nyári besugárzás | Alacsony vízszint, de kevésbé szélsőséges |
Az üledékekből származó adatok tehát nem csupán történeti érdekességet szolgáltatnak, hanem fontos alappilléreivé válhatnak a tó jövőbeni gazdálkodásának. A kutatók munkája hozzájárul ahhoz, hogy a döntéshozók és a helyi közösségek megalapozottabban tervezhessék a Balaton vízvédelmi és környezetvédelmi intézkedéseit.
Az említett vizsgálat hanganyagát Kalapos Mihály készítette, és az ELTE szakemberének megjegyzéseit tartalmazza.
